XXL-es póló.

A piros-kék klub örök All Star-együttesében nyilván helyet kap Jeney „Pierre”, Szívós nagypapa, Markovits Kálmán, Faragó „Tonó” (a póló Peléje), Csapó „Dudi”... S a maradék két hely betöltésére ott tolong még több csapatnyi extraklasszis. Talán csak az edzőként a Vasast két BEK- és egy KEK-diadalra, hét bajnoki címre, valamint három Magyar Kupa-győzelemre vezető – játékosként persze olimpiai bajnok – Rusorán Péter lenne képes megoldani a képtelen feladatot, összeállítani minden idők angyalföldi kezdő hetesét.

A valóságos tündérmese 1947-ben kezdődött, amikor mindjárt duplázott a Vasas: elhódította a bajnoki aranyérmet és a hazai kupát is. Két évvel később, majd 1953-ban szintén első lett az OB I-ben, és harmadszorra már arra is vigyázott, hogy ne kapjon ki: a Markovits, idősebb Szívós István tandem vezérelte bajnokcsapat tizenhárom győzelemmel, valamint öt döntetlennel zárta a sorozatot.

Az aranykor ezzel több mint két évtizedre lezárult, bár 1961-ben – a Sportuszoda „fedettjét” megtöltő 2000 néző előtt – sikerült elnyerni a kupát a Honvéd elleni minimális diadallal. Hogy miért volt csipetnyi a győzelem? Mert a meccs 2:1-gyel zárult. Tóth négyméteresből elért gólját Markovits egyenlítette ki, majd az utóbb a Népszava sportújságírójaként közismert Lepies György dr. döntötte el a mérkőzést a Vasas javára. Ennek az elsőségnek a tizedik évfordulóján újabb Magyar (Népköztársasági) Kupa-siker következett az FTC elleni 4:3-mal, és az 1971-es bravúr azért is maradt emlékezetes, mert akkoriban együtt játszott a legenda a legendával: Rusorán Faragóval.

A szuper széria kicsivel még odébb volt, de megérte várni rá. Az, ami 1975-ben kezdődött, feledhetetlen és alighanem felülmúlhatatlan. Tíz évadon át csak egyszer – 1978-ban – fordult elő, hogy nem a Vasas volt a bajnok, és a kilenc elsőség során mindösszesen tíz vereséget szenvedett a szikkadt labdát kedvelő, a gömböt a levegőben megszárító, Faragó-, Csapó-féle csodacsapat. Az együttes háromszor veretlenül – 1983-ban egyenesen százszázalékos teljesítménnyel –, további három alkalommal egyetlen vereséget számlálva szerezte meg az aranyat. Közben az 1979-es négyes döntőben – a belgrádi Partizan (9:7), a házigazda Spandau (4:4), valamint a barcelonai Montjuich (8:6) előtt – elhódította a BEK-et, majd 1984-ben, oda-visszavágós csúcstalálkozón, megismételte európai diadalát. A CSZK VMF Moszkva elleni második mérkőzésre háromezernél is többen préselődtek be a Komjádi uszodába, és a szurkolók megérezték, mire érdemes kimenni: a Vasas a valaha volt legragyogóbb pólógálák egyikével nyert 10:5-re. Abban a nyolcvannégyes esztendőben tényleg minden bejött: a BEK-bódulaton kívül bajnoki cím, Magyar Kupa-győzelem, és az utóbbi előtt néhány nappal Komjádi Kupa-elsőség, melyben részt vett az akkor már a nagy csapatban rendszeresen – kezdő emberként – védő Nemes Gábor és a felnőtt sikerekben ugyancsak fürdő Mészáros Csaba is.

Ők ketten – többek között az olimpiai bajnok Kenéz Györggyel, valamint Budavári Imrével, Földi Lászlóval, Méhes Jenővel, Kuncz Lászlóval együtt – 1985-ben elnyerték a KEK-et, majd Mészáros 1994-ben tizennégy másodperccel a befejezés előtt lőtte a győztes gólt az Újpest elleni hazai kupadöntőben (5:6, 10:8). De ő még kapkodott ahhoz képest, hogy a kis Konrád János 1992-ben hat másodperccel a dudaszót megelőzően vitte be a döntő „tust”, szintén az Újpesttel szemben (11:13, 13:10). Ezekben az időkben a kupadiadal volt a maximum, mert 1990 és 2006 között a Vasas tizenhárom (!) alkalommal volt ezüstérmes; már-már azt kellett hinni, örök második marad...

Nem maradt.

A játékosként BEK- és KEK-győztes, ötszörös bajnok, háromszoros magyar kupagyőztes Földi alighanem feltette magában: edzőként nagyjából abba a régióba emelkedik, ahová pólósként jutott. A nemzetközi diadal (eddig) elmaradt, de már a tréner kinevezésének évében – 2004-ben – pesti csillagok ragyogtak Egerben, a kupadöntőn (7:5), amelyen a fejbe rúgott Steinmetz Ádámot végleg le kellett cserélni, ám Varga Dániel négy góllal állt bosszút. Utóbbi testvére, Dénes a 2009-es – szintén az Egerrel vívott – kupadöntőben ötször „köszönt be”, és a döntő gólt is ő szerezte (14:13), Földi pedig ugyanúgy áradozott, mint 2005-ben, amikor ugyancsak egy gól volt a differencia a Vasas és az Eger között (13:12): „Meghaltak egymásért a játékosok.”

A bajnoki áttörés 2007-ben történt meg a két Vargán kívül a kapuban Nagy Viktorral, továbbá a Steinmetz testvérekkel, Hosnyánszkyval. Ekkor Markovits László klubelnök áradozott: „A valaha volt legboldogabb pillanataim egyikét élhettem át.” Ráadásul olyan elemi erejű változás ment végbe, hogy hat évadon belül ötször nyert aranyérmet az újabb sikerkorszakban – többek között – Katonás Gergelyt, Kis Gábort, valamint a horvát Miho Boskovicot és a montenegrói Drasko Brguljant is felvonultató Vasas. A három nyert meccsig menő döntőkben elsőre a Honvéd, majd háromszor az Eger csapatát múlta felül az együttes (az összesítés – sorrendben – 3:1, 3:1, 3:1, 3:2 volt), hogy aztán a két győztes mérkőzésig tartó végjátékban is az Egerrel bánjon el (2:1). A huszonegyedik századi, 2008-ban az Euroliga, 2012-ben a BL négyes döntőjébe jutó garnitúra – a szakosztály-igazgatói poszton a játékosként kétszeres BEK-, egyszeres KEK-győztes, hétszeres bajnok Méhes Jenővel – csaknem a harmadát szállította az összes piros-kék bajnoki elsőségnek (18), s éppen a harmadát a Vasas valamennyi itthoni kupadiadalának (15).

Fontos megjegyezni, hogy az 1990-es évektől kezdve a Vasas vízilabda neve a Plakettel összefonódva várt minőségi márkává a magyar sportban, ez a partnerség pedig a mai napig töretlen. Az alapkövet a cég részéről Dr. Tóth Károly tette le, aki egészen 1996-os haláláig segítette a csapatot, névadó-szponzorként és a szakosztály elnökeként is. A családi hagyományt pedig azóta fia, Tóth Gyula ápolja, immár a Vasas örökös tiszteletbeli elnökeként is.

A korábbi magasságokhoz képest – pénzügyi okokból – kevesebbel kellett beérni a 2010-es évek második felében (egy Komjádi Kupa-győzelem 2019-ben azért mutatta a pislákoló fényt), 2020 áprilisában azonban felcsillant a remény, hogy a Vasasnak ismét a hagyományokhoz méltóan eredményes együttese legyen, hiszen az A-Híd névadó főszponzorként csatlakozott a csapat mellé. A csapat rögtön Magyar Kupa-bronzérmet nyert, a 2021/22-es szezonban pedig a bajnoki dobogóra is visszatért, szintén egy harmadik hellyel.

A 2022/23-as szezonban pedig megtörtént a nagy visszatérés az európai porondon is: az A-Híd VasasPlaket megnyerte az Eurokupát, 21 évvel a KEK-siker után jött el az újabb nemzetközi diadal ideje.