Akár Torma-szakosztálynak is nevezhették volna a Vasas 1945-ben megalakult ökölvívó-részlegét, mert a klub első két bokszbajnoka – még ugyanabban az esztendőben – a pehelysúlyú Torma I Béla, valamint a középsúlyú Torma II Gyula volt. Utóbbinak a szülei Sturovóból származtak, ezért a második Torma 1946-ban visszaköltözött Csehszlovákiába, és a szomszédos ország színeiben nyert olimpiai aranyérmet 1948-ban. A 67 kilós döntőben úgy győzte le az amerikai Hank Herringet, hogy meccs közben eltört a hüvelykujja...
Torma II 1949-ben Európa-bajnoki címet nyert – csakúgy, mint honfitársaink közül Papp László és Bene László –, és finalista volt a légsúlyú Bednai József is, aki kikapott ugyan a lengyel Janusz Kaszperczaktól, ám a Vasas-ökölvívók első Eb-érmét szerezte. Minden idők legjobb magyar bokszolója, Papp László akkor még a BVSC-hez tartozott, ám 1953-ban átigazolt a Vasashoz, és harmadik olimpiai bajnoki diadalát már klubunk versenyzőjeként érte el 1956-ban. Egy évvel korábban részese volt a piros-kék szakosztály látványos áttörésének: a felnőtt egyéni bajnokságon Nagy József (51), Kellner Ferenc (60), Papp (71) és Szilvási József (81) is első helyezést ért el, s a csapatbajnokságot – az évtizedeken át roppant népszerű „csébét” – ugyancsak a Vasas nyerte.
A hatvanas évek elejének-közepének két remek figurája a később Újpestre szerződő, félnehézsúlyú Edőcs István, valamint az 1965-től szériában négyszer bajnok légsúlyú Junghaus Gusztáv volt. Az alig negyvenhárom éves korában elhunyt Edőcs két bajnoki aranyérmet nyert a Vasasban, miközben kidobóemberként alkalmazták egy Szent István körúti bárban. Nagy gond nem volt a legnehezebb fiúkkal sem... Jellemző Edőcs karakterére: 1975-ben, amikor az egyaránt háromszoros olimpiai és világbajnok kubai Teofilo Stevenson kijelölt magyar ellenfele visszalépett a mérkőzéstől, a lelátóról bátran beugrott, pedig komoly veréstől kellett tartania. (Kisebbet kapott a vártnál, és nagyobb ovációt keltett a karibi óriásnál.)
Hatvannyolcban aztán Papp László-i formátumú tehetség bukkant fel: a papírsúlyú Gedó György felnőtt országos bajnoki címet szerzett, és utóbb még hétszer állt a hazai emelvény felső fokára. Közben 1969-ben és 1971-ben Eb-aranyérmet nyert, majd 1972-ben ötkarikás diadalt aratott. Összesen négy M betűs olimpián – Mexikóváros, München, Montreal, Moszkva – szerepelt, s bár müncheni bombasikerét nem sikerült megismételnie, az, hogy több mint másfél évtizeden át a súlyánál maradt, már-már újabb ötkarikás aranyéremmel ért fel.
A Vasas harmadik olimpiai bajnoka, Kovács István 1989-ben győzött először a felnőtt egyéni magyar bajnokságon, majd még hatszor aratott sikert lég-, illetve pehelysúlyban. Az előbbi kategóriában vált 1991-ben Európa-bajnokká, majd kontinensdiadalát öt évvel később, harmatsúlyban megismételte. Első Eb-aranyérme esztendejében világbajnok is lett – ugyanúgy, mint 1997-ben –, míg második európai győzelmének évében olimpiai bajnokká lépett elő. Rendkívüli képességeire jellemző: a profik között szintén Európa- és világbajnokká avanzsált (2000-ben, illetve 2001-ben). Papp a hivatásosok mezőnyében „csak” Európa-bajnoki címig vitte, mert – soha nem tisztázott okból – a hatalom nem engedte megmérkőzni a világbajnoki övért.
Kovács tündöklése idején mások is kitűntek, olyannyira, hogy 1991-ben, 1992-ben, valamint 1994-ben egyaránt négy egyéni bajnoki címet érdemelt ki a Vasas Lakatos Pál, Kovács, Béres Zoltán, valamint Barta Zsolt révén. (A csapatbajnoki elsőség 1994-ben szintén a Vasasé volt.) A 48 kilós Lakatos összesen 11-szer nyert aranyérmet a magyar mezőnyben, továbbá Eb-ezüst- és bronzérmet is szerzett, míg a 75, majd a 81 kilós súlycsoportban szereplő Béres – hat hazai elsőség mellett – 1992-ben olimpiai bronzig jutott.
Négynél is több országos bajnoki elsőségre lehetett büszke a Vasas 2002-ben, amikor Bedák Pál (48), Mucsi Ottó (51), Bedák Zsolt (54), Balzsay Károly (75) és Szűcs István (81) is aranyérmet nyert. Hazai hódítását Balzsay abban az évben Eb-ezüsttel, Bedák Pál 2004-ben Eb-bronzzal, 2005-ben vb-ezüsttel fejelte meg. A szakosztály fényét előzőleg tovább emelte, hogy 1998-ban a Vasashoz szegődött a középsúlyban 1997-ben vb-, míg 1998-ban és 2000-ben egyaránt Eb-aranyérmes Erdei Zsolt, aki a profik táborában 2004 és 2009 között a WBO félnehézsúlyú, majd 2009-ben a WBC cirkálósúlyú világbajnoka volt. A Republik együttes Szállj el, kismadár című dalára szorítóba lépő „Madár” vasasos időszakában 1998-ban és 1999-ben megint négy egyéni bajnoki elsőséget számláltak a piros-kékek bokszolói – Lakatos, Ladányi Róbert, Farkas György, Erdei, majd Lakatos, Farkas, Kótai Mihály, Erdei –, s az utóbbi esztendőben a csb-n is dominált a Vasas.
Ötössel büszkélkedhetett Darmos József is, aki 2005 és 2009 között legyőzhetetlen maradt a 91 kilósok hazai mezőnyében, a váltósúlyú Bacskai Balázs pedig a kontinentális vetélytársak számára volt felülmúlhatatlan: az 1985-ben Eb-ezüstérmes Bacskai Imre fia túlszárnyalta édesapját, és Európa-bajnoki címet nyert. Idősebb Bacskai – mielőtt a Nemzeti Múzeum biztonsági őre lett volna – a Vasas edzője is volt, akárcsak a legnagyobbak közül Adler Zsigmond, Szántó Imre, Bódis Gyula vagy az 1937-ben légsúlyú Európa-bajnok Énekes Vilmos.
Még szép, hogy ettől a sok évtizedes, nagyszerű történettől mindannyian ki vagyunk ütve...