Röplabda - Történet

A szakosztály története a második világháború befejezése után kezdődött, és a dekád végén már két bajnoki címet ünnepelt a Vasas: az 1949/50-es teljes, valamint az 1950-es, egy idényes bajnokság aranyérmét is piros-kékek nyerték.

Mármint a piros-kékben játszó férfiak, merthogy női részleg a nyolcvanas évek elejéig nem működött a klubban.

Az urak később is remekeltek: a Benke, Farkas, Popovics, Prouza, Róka, Trausch (Deák, Keresztély, Németh) összetételű együttes a Magyar Népköztársasági Kupa 1956-os kiadásának döntőjében úgy győzte le 3:0-ra a Miskolci Törekvés csapatát, hogy az első szettben egyetlen pontot engedett át ellenfelének. Előzőleg a bajnokságban – a két arany után – négy ezüstérmet szerzett a Vasas (1951, 1953, 1954, 1955), s ugyancsak második helyezést ért el 1959-ben. A bronzok sem maradtak ki a kollekcióból: a piros-kék színkombináció képviselőit harmadikként jegyezték 1960-ban, 1962-ben, 1963-ban és 1970-ben. Közben a 154-szeres válogatott Prouza Ottó részt vett 1964-ben, Tokióban az ötkarikás játékokon – amelyeken hatodik helyezést értek el honfitársaink –, és mindmáig ő a Vasas egyetlen röplabdás olimpikonja.

Az ötvenes-hatvanas évek sikereit idéző eredményekre a kilencvenes esztendőkig kellett várni: a következő két ezüstöt 1994-ben, majd 1996-ban, az újabb bronzokat 1995-ben és 1997-ben érdemelte ki a piros-kék csapat. Ezeket az érmeket – többek között – Bánhegyi, Filipovics, Glózik, Jagodics, Neizer, Revjakin, Sárik, Smoguljev, Szabó Kálmán alakításai révén szerezte az angyalföldi együttes. Akkor még senki sem gondolta, hogy alig hét évvel a '97-es harmadik helyezés után a férfi szekció megszűnik...

Igaz, addigra a nők már szépen belehúztak. Miután a Nehézipari Minisztériumot összeolvasztották a Kohó- és Gépipari Minisztériummal, az előbbi női csapata új klubot keresett, és az Ipari Minisztérium illetékesei a Vasast választották. Ez 1981-ben történt, s a 11-szeres bajnok NIM-es lányok mindjárt az első évben kupagyőzelemhez juttatták a Vasast. Nem csoda: olyan kiváló játékosok voltak köztük, mint a 365-szörös, illetve 329-szeres válogatott Bánhegyiné és Bardi, továbbá Buzekné, Danada vagy Szűcs. E garnitúra két ezüstérmet nyert a bajnokságban (1982, 1983), az első aranyat azonban már az új generáció tagjai – Andrási, Bánhidi, Benőfi, Ivanov, Nyári, Pollák, Szijjártó, Szikora – hódították el 1989-ben. A döntőben vendégként 3:1-re, a Folyondár utcában 3:0-ra győzték le a Tungsram együttesét, és sportági szenzációt okoztak a női mezőnyben elért első Vasas-diadallal.

Ugyancsak feltűnést keltett az 1996-os CEV Kupa-szereplés – Bardival, Battlayval, Dambendzettel, Matykóval, Nyárival, Polgárral –, hiszen az európai vetélkedőben a legjobb négy közé jutott a Vasas. (Igaz, az ankarai Final Fourban 3:0-ra kikapott a Münstertől és 3:0-ra a moszkvai Rosszijától.)

A bajnoki áttörés után majdnem annyit kellett várni az újabb NB I-es elsőségre, mint férfi vízilabdában – a pólóban 1989 után 2007-ben nyert ismét aranyérmet az ez idő alatt 13-szor finalista Vasas –, ám 2005-ben véget ért a röplabdás böjt: a Dégit, Filipovicsot, Melendezt, Mihályit, Nyárit, Pethőt, Tormásit, Vatait felvonultató csapat a Nyíregyházával vívott döntő ötödik mérkőzésén 3:0-lal tudatta, ki a jobb.

Azóta a Vasas már nyolcszoros bajnok és tizenötszörös kupagyőztes. Ebben oroszlánrészt vállalt vezetőedzőként Jókay Zoltán, aki 15 éven át irányította a felnőtt együttest. A 2017/2018-as évtől kezdve a korábban a Vasas labdarúgásából ismert Jámbor János lett a felnőtt csapat többségi tulajdonosa, azóta a Vasas Óbuda a folyamatos hazai sikerek mellett megnyerte a MEVZA-t és a Bajnokok Ligája csoportkörében is kipróbálhatta magát.

A felnőtt részleg mellett immár évtizedes hagyományra visszatekintő, kiemelt utánpótlásműhelyt is működtet a Folyondár utcában a klub, egyre növekvő létszámmal és kiterjedt óbudai iskolai programmal.