Kezdjük az összegzést a bajnokcsapatunkkal, vagyis az U12-es Kék együttessel: a Márkus Balázs vezette fiatalok az egész évadban jól szerepeltek, a múlt hét végén pedig az utolsó lépést is megtették az aranyérem felé, a négyes döntőben előbb a Győrt győzték le (3–1), majd a fináléban az UTE-t is legyűrték (5–3), így meglett a hőn áhított első hely. Eközben a második vonalban, a Sárga-csoportban a Vasas ’B’ másodikként zárt.

„Az első két fordulót meg tudtuk nyerni a bajnokságban, majd jött az évadot befejező Magyar Kupa, amelynek az előzmények alapján bizakodva vághattunk neki, ettől függetlenül esélyesként sosem könnyű hozni a papírformát, hiszen el kell bírni a nyomást, ráadásul minden rivális kettőzött erővel küzd ellenünk, hogy pontot, pontokat szerezzen. Az elődöntőben a Győrrel szoros meccset játszottunk, mi használtuk ki jobban a helyzeteinket, az UTE elleni finálé viszont már jobban az elképzeléseink szerint alakult – foglalja össze honlapunknak örömittasan a gondolatait Márkus. – Rengeteget melózott ezért az együttesem, és a szülők is odatették magukat, akik a döntő napján piros-kék füsttel, zenével, dobbal buzdították a gyerekeket, remek hangulatot kreálva; ezúton is köszönöm nekik, megható volt ezt látni. Nagyon jó társaság állt össze, büszke vagyok a kicsikre, óriási boldogság volt a diadal. Egész szezonban erre vágytak a játékosok, a tavalyi ezüstérmet pedig lecseréltük az aranyra.”
 

A szokásoknak megfelelően a 2024-2025-ös idényben is két fronton szerepelt az U21-es és az U18-as jégkorongcsapatunk, igaz, annyi változás történt, hogy az ősszel az osztrák-magyar ligában kezdte meg a szereplést mindkét Vasas, amelyre aztán itthon a Magyar Kupa várt.

Sajnos a lépés igazán egyik korosztályunknak sem jött ki, folyamatosan sérülések és betegségek tizedelték a csapatainkat, akik ettől függetlenül természetesen meccsről meccsre igyekezték a maximumot nyújtani. A Magyar Kupában végül mindkét esetben a negyeddöntő jelentette a végállomást, míg az osztrák-magyar bajnokságban az alsóházban zárult a szereplés.

„Extrém sok sérüléssel és hosszútávú betegséggel küzdöttünk, edzőnként még nem tapasztaltam ilyet. Az első félévben főleg szűk kerettel tudtam dolgozni, ami az edzésmunkán is érződött, emiatt bekeverdtünk ebbe a negatív spirálba – mondja Jánosi Csaba, az U21-esek vezetőedzője. – Ennek ellenére voltak szép győzelmeink, a kritikus időszakok azonban nem sikerültek. Ez nem a valós tudásunk, sajnálom, hogy nem tudtuk a valódi arcunkat megmutatni. A negyeddöntőben a későbbi bajnoki DVTK ellen a lehetőségeinkhez képest helytálltunk. Bár csapatként nem értünk el nagy eredményt, jól menedzseltük a játékosokat, ketten hónapokon át a Ferencváros felnőttcsapatában is szerepelt, szintén ketten pedig remélhetőleg ott lesznek a közelgő U18-as vébén, ennek nagyon örülök.”

„Sajnos nálunk is hasonló volt a helyzet – veszi át a szót az U18-asokat irányító Nagy László. – Rengeteg komoly sérülés sújtott minket, egészen az idény végéig kellett ezzel küzdenünk, meghatározó játékosok estek ki, többször csatárral kellett védőt pótolni. Rövid hullámhegyeink voltak, de javarészt nem tudtuk azt a teljesítményt hozni, ami ahhoz kellett volna, hogy jobb eredményeket érjünk el.”
 

Az U16-os csapatunk (vezetőedző: Sommer Tamás) a rájátszásban a 8. helyet szerezte meg. A korosztályban ebben az évadban másodikszámú együttest is indítottunk, amely Hoffmann Attila vezetésével a C1-csoport középszakaszának a második helyén zárt.

„A végjátékra a sérültjeink és a betegeink visszatértek, a gyenge helyzetkihasználás viszont az utolsó meccsig megmaradt, ez az egész évadban kísértett minket – mondja Sommer. – Rengeteg lehetőséget teremtünk a gólszerzésre, ám edzésekhez képest élesben a töredékét értékesítjük; ezek a dolgok fejben dőlnek el, ebben fejlődni kell. Pedig szépen összeállt a végére a játékunk, azt a hokit játszottuk, amit az elején elterveztünk. Április közepéig lesznek jeges edzések, lesz még egy edzőmeccsünk is egy kanadai együttes ellen, majd jöhet a szünet.”

Végül, de nem utolsósorban pedig nézzük az U14-eseket. Kukucska Balázs két csapatot irányított a korosztályban: az elsőszámú a rájátszás hetedik helyét szerezte meg, míg a B-jelű együttesünk az összesítésben 24. lett.

„Többnyire elégedett vagyok, ám voltak olyan periódusai az évadnak, ami jobban is sikerülhetett volna – kezdi Kukucska. – A gyerekek egyéni fejlesztése jól sikerült. Tudtuk, hogy nem lesz egyszerű dolgunk, sok elsőévessel dolgoztunk, ráadásul többen a fiatalabbak közül is feljátszottak. Voltak remek részeredményeink, az előttünk lévők közül szinte minden csapatot legyőztük legalább egyszer. A helyosztóknál már nehéz volt fenntartani a lelkesedést, hiszen az előtte eldőlt, hogy már nem játszhatunk éremért. Folytatjuk az építkezést!”