Ritkán látni ehhez hasonló végjátékot jégkorongban, sőt, bármilyen sportágban, amikor egy egyik csapat az utolsó pillanatban egyenlít, a találatot viszont végül nem adják meg, mivel az század-, inkább ezredmásodpercekkel a dudaszó után születik.

Pontosan így kapott ki a magyar felnőtt női jégkorong-válogatott múlt vasárnap a Németországban megrendezett olimpiai selejtezőtorna utolsó meccsén, ami a kvalifikációról döntött. Egyszerű volt a képlet, a harmadik fordulóban a magyar-német mérkőzésen a mieinknek nyerni kellett, hogy kijussanak a 2026-os milánói téli olimpiára, végül azonban 2–1-es hátrányban az egalizáló gól már időntúli volt…

Szurkolóként sem egyszerű feldolgozni a történteket, hát még játékosként, amit a magyar keret egyetlen vasasos tagja, a mindössze 15 éves Hiezl Réka is megerősített a kérdésünkre. Réka 2024 őszén mutatkozott be a felnőttválogatottban, túl sok tapasztalata nem volt még a „nagyok” között, ennek ellenére bizalmat szavazott neki Pat Cortina szövetségi kapitány.
 

Forrás: MJSZ
 

„Tisztán emlékszem, amikor megtudtam, hogy én is bekerültem a keretbe – idézi fel a pillanatot játékosunk. – A Vasasban voltam edzésen, ami után Németh Bernadett – aki a felnőttválogatottban csapattársam, és a klubnál velem és a fiúkkal edz – kérdezte, hogy láttam-e a keretet. Addig nem néztem meg a telefonomat, de szólt, hogy érdemes, mert én is bekerültem a névsorba. Hihetetlen öröm volt, a családom tagjai is nagyon büszkék voltak. Azt rögtön tudtam, hogy mekkora a tét, viszont ugyanúgy álltam hozzá, mint bármelyik korábbi eseményhez, a lehető legtöbbet ki akartam adni magamból, hogy bizonyítsam, megérte engem behívni.”

A csapat az első meccsen Szlovákiát győzte le 3–1-re, majd Ausztria ellen – hosszabbítás után – 3–2-es sikert ünnepelhetett. Utóbbin Réka döntött, a ráadásban remekbe szabott gólt lőtt, az osztrák játékosok közötti szlalomozása után a kapust elfektetve kotorta a kapuba a korongot.
 

A nagy pillanat: Hiezl Réka eldönti az osztrákok elleni olimpiai selejtezőt... (fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)
 

...és az ünneplés (forrás: MJSZ)
 

„Pár nappal a torna kezdete előtt, már a közös felkészülés során eltört az egyik ujjam, ami eléggé megnehezítette a dolgomat, de az orvosok engedték, hogy játsszak, az edzői stáb pedig továbbra is számított rám. Összeszorított fogakkal, összekötözött ujjal vágtam neki az első meccsnek, amely során még eléggé zavart a sérülés, de ami a legfontosabb, hogy jégre tudtam lépni. Nem érdekelt a fájdalom, azzal ráértem a torna után foglalkozni – mondja Réka, aki az Ausztria elleni mérkőzést biztosan nem felejti el. – Az osztrákok ellen a győztes gól előtt próbáltam helyzetet kialakítani, nem terveztem el, hogy mit fogok csinálni, talán fel sem fogtam elsőre, hogy mi történt. Észrevettem, hogy az összezáró védők között pont elférek, majd a kapuson is túljutottam a lövőcsellel, már csak be kellett löknöm a korongot. A lányokkal rögtön ünneplésbe kezdtünk, még most is hihetetlen, ha visszagondolok rá.”
 

Forrás: MJSZ
 

De vissza a már említett németek elleni végjátékhoz.

„Érzelmi hullámvasút volt az a pár perc. A németek már ugrottak a pályára, a bíró viszont mutatta, hogy gól, én kezdtem el kiabálni a többieknek, hogy bent van a korong. Utána jött a tanácskozás, ami végén kiderült, hogy érvénytelen a találat, nem volt a pályán olyan kameraállás, ami egyszerre mutatta volna az időt, és azt, ami a pályán történik. Mindenki nagyon szomorú volt, azt különösen rossz volt látni, hogy az idősebb játékosoknak talán ez volt az utolsó esélyük a kvalifikációra – magyarázza a fiatal, aki igyekszik az élményből építkezni. – Remek tapasztalatokat szereztem, úgy érzem, minden válogatott hét után egy fokkal jobb hokisként térek vissza a Vasasba. Nagyon fontos a klub számomra, tizenkét éve tartozom ide, mindig is vasasos voltam, rengeteget jelent, hogy büszkék rám az itteniek. Próbálom visszaadni a válogatottban gyűjtött tapasztalataimat a csapattársaimnak!”