Fleck Ottó egyetemista évei alatt a TF villámgyors szélsőjeként kézilabdázott az 1950-es években, de már egészen fiatalon játékosedzőként is tevékenykedett, és tudatosan terelte magát az edzői pálya felé.

Egy budafoki klub edzőjeként figyelt fel rá a nagy Vasas, és végül 1968-ban csatlakozott klubunkhoz.

Sokat nem kellett várni első vezetőedzői sikerére, hiszen 1969-ben már MNK-győzelmet ünnepelhetett a Bujdosó – Kuni, Horváth, Lukács, Fleckné, Baloghné, Csenkiné (Baloghné) fémjelezte csapattal, 1972-ben pedig a szakosztály történetének első bajnoki címe is megérkezett a vitrinbe.

A hét Vasasnál töltött éve során összesen négyszer nyert bajnokságot, kétszer lett bronzérmes, háromszor pedig kupasikerre vezette a Vasast. Ezzel megalapozva azt a fantasztikus sikerkorszakot, amely később Csík János, majd Mocsai Lajos edzősége alatt folytatódott.

Edzőként a gyors kézilabdában hitt, korának nagy újítója volt ilyen tekintetben, és rengeteg futómunkát végeztett az edzéseken a játékosaival. 

Felesége, Fleckné Babos Ágnes a vasasos csapat fontos láncszeme volt, később pedig világbajnoki címet is nyert. 

Fleck Ottót 2007-ben a Vasas Sport Club aranygyűrűvel, 2019-ben pedig életműdíjjal tüntette ki.

Ottó bácsi a mai napig fantasztikus szellemi és fizikai frissességnek örvend, igazán aktív életet él, teniszezik és autót vezet. Mindig jó beszélgetni, nosztalgiázni vele, legutoljára a kettős vasasos MNK-győzelem kapcsán idéztük fel a múltat, és bizony tűpontosan emlékezett az 50 évvel ezelőtti, 1974-es kupagyőzelem pillanataira is.
 
Isten éltesse még nagyon sokáig Fleck Ottót!