Nem ez az első alkalom, hogy birkózószakosztályunk valamelyik fiatal sportolója az Egyesült Államokban folytatja a tanulmányait a középiskola elvégzése után: emlékezhetünk, 2020-ban Dobler Benjámin került ki Nebraskába sportösztöndíjjal, idén ősszel pedig két tehetségünk is költözött. Fábián András augusztus közepén utazott ki, Busa Réka pedig a múlt héten szállt repülőre, hogy belevágjon élete eddigi legnagyobb kalandjába.

Réka – kis túlzással – a fél életét az Egyesült Államokban töltötte, így nem meglepő, hogy régóta tervben volt az egyetem miatti költözés.

„Korábban összesen nyolc évet éltem kint Amerikában, kétszer négyet; édesapám munkája miatt mozogtam én is vele – emlékszik vissza Réka. – Hamar megszoktam a nyelvet, a közeget, a kultúrát. Érdekes, de négyéves fázisokra lehetne felosztani az életemet, ugyanis 2008-tól, majd 2016-tól is kint éltem négy éven át. Idén szeptembertől a Georgia államban található Life Universityn tanulok, a felvételhez pedig amerikai érettségit is tettem, emellett az év végi tanulmányi átlagot és a sporteredményeket is figyelembe vették. Pszichológiát hallgatok, ami mindig is érdekelt, az pedig nagyon tetszik, hogy kevésbé a tankönyvek bemagolásán van a hangsúly, fontosabb a tapasztalatszerzés, és az, hogy mindenki kihozza magából a maximumot a saját területén. A kampusz egyébként gyönyörű, a professzorok közvetlenek, sok sportoló jár ide, ráadásul az amerikai U20-as válogatott edzőivel is dolgozhatok majd. A divíziójában egyébként az egyik legjobb birkózósuliról van szó, és a tanulmányi részt is komolyan veszik a fiatalok – ez az én elképzeléseimbe tökéletesen illeszkedett. Mindenki nagyon közvetlen, befogadó a közeg, nem volt probléma a beilleszkedéssel.”
 

Busa Réka az egyetem edzőtermében
 

„A Gettysburg College főiskolára vettek fel, ami Pennsylvania államban található – veszi át a szót Fábián Andris. – Washingtontól körülbelül másfél órányi autóútra helyezkedik el, aranyos egyetemi városról van szó. Lassan két hónapja költöztem ki, augusztus közepén már az orientációs héttel megkezdődött a kaland. Dobler Benjámintól hallottam először erről a lehetőségről, aki négy évvel ezelőtt került ki az Államokba; nagyon megtetszett az ötlet, végül fel is vettek. Akkor kezdődött az izgalmas időszak, hiszen én korábban nem jártam az országban, így minden új élménynek számít, az eddigi tapasztalatok viszont nagyon jók, elképesztő sokszínű, segítőkész és befogadó a közösség. Konkrét szakot még nem kellett megjelölnöm, több különböző irányba is belekóstolhatok az elején, de valószínűleg business managementtel és az idegrendszerrel kapcsolatos tanulmányokkal foglalkozom majd a jövőben.”

Réka és Andris a kiutazás előtti izgalmas, pakolós, adminisztrációs feladatokkal teli időszakban is számíthatott egymásra, hiszen korábban is jó viszonyban voltak, az oda-vissza segítségadás pedig nem maradt el.

„Lelkileg támaszai voltunk egymásnak, ezt Andris nevében is mondhatom – fogalmaz Réka. – Már akkor egyeztettünk, amikor még csak ötlet volt a jelentkezés, majd együtt mentünk végig ezen az úton. Nagyjából egyszerre kezdtünk el birkózni nyolc-kilenc évesen, emiatt nagyon közel állunk egymáshoz.”

A fiatalok a folytatásban is a Vasas versenyzői lesznek, a tervek szerint a legfontosabb eseményeken – mint például a magyar bajnokság – részt vesznek majd.

„A tanuláson van a nagyobb hangsúly, de én sem hagyom el a birkózást – mondja Andris. – A sport terén is sok újdonsághoz kell hozzászoknom, eltérő stílusú a munka az otthonitól. Egy biztos, nem lesz egyszerű felvenni a Vasas szerető családi légkörével a versenyt, a hangulat viszont hasonlóan csibészes.”

„A vasasos edzők mindig támogattak minket, ez ebben az esetben sem volt másképp – teszi hozzá Réka. – Örülök neki, hogy büszkék ránk, szerintem a legtöbb klubnál ebből sértődés, konfliktus lenne. A májusi magyar bajnokságra mindenképpen szeretnék hazajönni, hogy pontot, pontokat hozzak a klubomnak. Azt még nem tudom, mi lesz négy év múlva, amikor befejezem az egyetemet, egy viszont biztos: másik egyesületbe való átigazolás eszembe sem jutott, hiszen már több mint tíz éve a Vasashoz tartozom.”

Borítóképünkön: Fábián Andris a kampusz bejáratánál