Igazából tudtuk, reméltük, gondoltuk, hogy ez a pénteki lesz majd Pap Bianka napja. Ahogy Szabó Álmos edző mondta a kiutazás előtt, 100 háton Bia olyat tud, amit a többiek nem.

Nem véletlenül nyerte meg Tokióban, és azóta sem igazán talál legyőzőre.

Közben meg az esélyesség terhe, meg a paralimpiai nyomás nyilván nem teszi ezt a sztorit könnyebbé, de ahogy Illés Fanni, úgy Pap Bianka is hihetetlen rutint és profizmust villantott a legfontosabb pillanatokban.

Az előfutamban délelőtt már erőt demonstrált, komoly fölénnyel, első idővel kvalifikált a döntőbe, ahol meg kellett küzdenie a kevésbé jó rajtjával és fordulójával, és a végén való "elsavasodással". Mondhatjuk azt is, többször kellett megnyernie ezt az aranyat, de sikerült, mert a végén egyértelműen ő csapott elsőként a célba.

Kétszeres paralimpiai bajnok, három év után, nappalis jogi tanulmányok mellett is megcsinálta, megnyerte összességében a hetedik (!) paralimpiai érmét, és holnap még úszik egy kétszáz vegyest...

Mondhatjuk, hogy klasszissá érett, de nem, éppen ez a lényeg, hogy Bianka már klasszis, és most ezekkel a tulajdonságokkal tudott újra felérni a csúcsra, vagy ottmaradni, ha úgy tetszik. Fantasztikus!

A mai nap krónikájához még Száraz Evelin úszása tartozik, aki az S6-os kategóriában, 400 gyorson a nyolcadik helyen zárt, búcsúzva ezzel a párizsi paralimpiától.

(borítókép: MPB)