Kuriózumnak mondható, hogy a 2024/25-ös szezonban két BL-főtáblás csapata is lesz a Vasasnak. Ami pedig a piros-kék színek mellett egy markáns közös pont, hogy Szabó András László személyében immár ugyanaz a szakember felel a VasasPlaket és a Vasas Óbuda (no meg a röplabda-utánpótlásunk) erőnléti munkájáért. Erről beszélgettünk a főszereplővel, aki inkább mellékszereplőnek, fontos láncszemnek aposztrofálja magát a szakmai munkában.
- Akik benne vannak a Vasas röplabdaéletében, jól ismernek, hiszen évek óta Te vagy a Vasas Óbuda erőnléti edzője. Hogy jött anno ez a lehetőség?
Mondhatom, hogy jókor voltam jó helyen, amikor négy évvel ezelőtt kiszálltam a korábbi sportágaimból. Addig MTK-nál a felnőtt labdarúgás és az egész akadémiai rendszer sporttudományos vezetője voltam, a kézilabdában pedig a NEKA-nál és a Tatabányánál működtem közre az erőnléti munkában. Ezek a projektek pont kifutottak, amikor Sarlós Márton megkeresett, hogy lenne-e kapacitásom a Vasas Óbuda munkájába bekapcsolódni. Tetszett a koncepció, majd volt egy videóhívásom Giannisz-szal, a görög vezetőedzővel, ami abszolút meggyőzött. Láttam, hogy egy intelligens, barátságos, sikerre éhes közegbe kerülhetek, így függetlenül attól, hogy nem voltam jártas a röplabdában, hamar igent mondtam.
- Így aztán Te is tevékeny részese vagy annak a komoly sikerosorzatnak, amit az elmúlt években produkálnak a lányok. Milyen érzés ez?
Talán mondhatom, hogy én sem gondoltam volna, hogy ennyire sikeres pályát tudunk bejárni. És itt mindjárt hangsúlyoznám is, hogy semmiképpen sem gondolom magamat főszereplőnek, tudom a helyemet a hierarchiában, de kétségkívül jólesik, ha az ember érzi, hogy hasznos tagja a szakmai stábnak és közben az eredmények is jönnek. Azt hiszem, az évek során sikerült egy hatékony munkarendszerre ráállnunk az erőnléti munka terén is, az első időszakban rengeteget tanultam én is a sportágról, mostanra pedig beállt egy jó szisztéma, amibe könnyedén tudjuk integrálni az új játékosokat. Ez egy apránként történő építkezés, aminek még mindig nincs vége.
- Az építkezés része az is, hogy immár a röplabda-utánpótlásunkban is közreműködsz?
Így van, ez már a harmadik szezonom lesz Kőnig Gábor juniorcsapatával, akik szintén igencsak jól szerepeltek az NB I-ben az elmúlt szezonokban, most pedig kuriózumként az Extraligában indulnak majd, így aztán egy bajnokságon belül nekem is két csapatom lesz. Folyamatosan alakult itt is a dolog, aminek köszönhetően volt alkalmam bekapcsolódni a Magyar Röplabda Szövetségen keresztül a korosztályos és felnőtt válogatottak munkájába, Kovács Andreának és Polgár-Veres Árpádnak köszönhetően pedig immár a teljes vasasos utánpótlásban is egyre nagyobb szeletet fed le az általam irányított erőnléti munka. Kiemelkedően jó közösségről beszélünk, és úgy gondolom, hosszú távon nagyon sokat fog profitálni abból a szakosztály, és így az egész magyar röplabda, hogy hasonló elvek mentén, egységesen épül fel az erőnléti munka.
- Pár hete pedig már Te vagy a Vasas Plaket felnőtt vízilabdacsapatánál is a szárazföldi munka irányítója. Egyáltalán, hogy fér bele ez még az életedbe?
Az idő a legdrágább kincs, nekem pedig prioritás a család és a munka közötti balansz megtalálása. Ilyen téren a Vasason belül is tapasztalhattam „A család az első” szlogen tényleges megmutatkozását. Egyrészt a röplabdánál és a vízilabdánál is nagyon rugalmasak voltak velem a program kialakításában, másrészt a röplabdánál abszolút nyitottak voltak arra, hogy a klub egy másik szakosztályát is segítsem. Polgár-Veres Árpád sportszakmai elnökhelyettesen pedig különösen éreztem az ambíciót és az akaratot, hogy szeretné, ha a vízilabdában is lenne szerepem. Ezúton is köszönet ezért a pozitív hozzáállásért minden szereplőnek, csakis így lehetséges a többcsapatos munkavégzésem. Ami pedig szintén kulcstényező volt, hogy a két csapat majdnem ugyanott edz helyileg, így logisztikailag is kivitelezhető számomra a mindennapokban a kettős szerep.
- Mekkora kihívás egy újabb sportág beemelése a repertoárodba?
Teljesen outsidernek nem mondanám magamat a vízilabda terén, mert korábban több nyarat is végigdolgoztam a Cseh Sándor által koordinált fiú utánpótlás-válogatottakkal, emellett a legjobb barátom és egyben üzlettársam az a Pozsonyi Zsolt, aki jelenleg az FTC és a férfi felnőtt válogatott erőnléti edzője. Így aztán nem kellett elmagyarázni most a Vasasnál nullától, hogy mi történik a vízben. Ezzel együtt valóban most először veszek majd részt vízilabda klubcsapat mellett a napi munkában, ami mindenképen az újdonság erejével hat és egyben nagyon motiváló is.
- Hogyan kezdtél hozzá, mik az első benyomásaid?
Bizonyos pontig az erőnléti munka globálisan ugyanaz valamennyi sportágban, hiszen kell egy bázis, egy minimum, amire általánosan szükség van. Erre jönnek rá a sportág –és csapatspecifikus elemek. Folyamatosan gyűjtöm az információkat, megismerem a csapatot és az egyéneket, hogy utána később ezekre az adatokra, benyomásokra alapozva tudjuk alakítani a munkát. Emellett az én munkámat alapvetően a vezetőedzővel való szoros szimbiózis határozza meg. Az ő céljaik, filozófiájuk, visszacsatolásaik alapján tudom kialakítani a programot, illeszkedve a csapat aktuális helyzetéhez. Ilyen téren Giannisz-szal nagyon ideális a munkakapcsolat a röpladázóknál, és az első három hét alapján Bobanról (Szlobodan Nikics – a VasasPlaket vezetőedzője – a szerk.) is ugyanezt tudom elmondani. Egy érzékeny, innovatív, intelligens szakember, aki az első pillanattól kezdve nyitott a közös munkára és gondolkodásra.
- Milyennek látod konkrétan a pólócsapatunkat?
Az idei egy fiatalos, lendületes csapat, ehhez kell idomulnia a szárazföldi edzéseknek, de persze vannak rutinosabb játékosok is, eltérő igényekkel. Volt szerencsém a két szerb olimpiai bajnokunkkal is találkozni, elkezdeni a közös munkát, ők nyilvánvalóan egy differenciált munkával kapcsolódnak majd vissza a csapat életébe, de ugyanígy integráltuk a közelmúltban a montenegrói Djurdicsot is.
- Kicsit beszéljünk még zárásként a munkád tudományos hátteréről, hiszen ilyen téren is érdemi tevékenységet végzel.
Korábban a Testnevelési Egyetemen jó mentoraim voltak, akik kapacitáltak arra, hogy folytassam a tanulmányaimat a doktori képzésen. Ezt némi halogatás után mostanra el is kezdtem a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Tanszékén, és azért ott, mert fontos volt nekem, hogy egy orvostudományi egyetem alá tartozó intézményben kutathassak és képezhessem magamat. Én alapvetően egy gyakorló edzőnek tartom magamat, és ezt szeretném alapos kutatómunkával, tudományos háttérrel megtámogatni, mert szerintem mindkét irányba tudok ebből profitálni. Szeretnék visszaadni a magyar sportnak, edzőknek. A több évtizedes tapasztalattal és a hasznos tudományos munkák megosztásával lehetőség nyílhat egy új szemlélet kialakítására. Nem mellesleg a szakma felhígulásával egyre nagyobb szerepe van az érdemi, klasszikus tudományos háttérnek a sporton belül. Ezért aztán a doktori képzést is a lehető legnagyobb motivációval végzem.
