Dr. Puskás Lajos, a Vasas egykori kétszeres magyar bajnok, MNK-győztes, kétszeres Közép-Európai Kupa-győztes, BEK-negyeddöntős labdarúgókiválósága.

Fájó kimondani, de a legnagyobb piros-kék idők egyik utolsó élő tanúja. 

Ez a felismerés többször belénk hasított az utóbbi években, hiszen ő búcsúztatta szívhez szóló szavakkal Raduly Józsefet, majd Mészöly Kálmánt is. És nem véletlenül neki jutott ez a kemény, de megtisztelő feladat...

De most nem a gyász, hanem egy szép kerek születésnap az alkalom, nyolc megtett évtized. Egy egészen korán elkezdődő fantasztikus pályafutás, amelyet korábban így énekelt meg Hegyi Iván:

"Tizenhat évesen már a Debrecen első csapatában játszott, míg tizenkilenc esztendős korában, első fővárosi rangadóján negyedóra alatt – és 60 000 néző előtt – két gólt lőtt a ferencvárosi kapuba (Vasas–FTC 2:1). Az 1944. augusztus 13-án született Puskás Lajos később is a derbik hőse maradt, összesen 34 gólt szerzett a fővárosi rangadókon. Amikor másodszor – veretlenül – lett bajnok a Vasassal, az 1966-os őszi nyitányon, egy hónappal a magyar–brazil vb-meccs után, megint kettőt lőtt a nagy rivális FTC-nek (3:0). A Hexagonal Kupa-diadalból kimaradt, második KK-győzelme napján, 1970. június 20-án viszont kétszeresen is ünnepelt: délelőtt jogi diplomájának megszerzése, délután az Inter Bratislava elleni 4:1 töltötte el kitörő örömmel.Ihásszal kettesben még az 1973-as MNK-győzelemben is főszerepet játszott a „hatvanhatosok” közül. (Hetvenkettőben meg – a szüneti 2-2 után – második félidei mesterhármast ért el az FTC elleni 5-2 alkalmával. Majd a Népsporttól 7-es osztályzatot kapott...) Egy híján 250 bajnoki mérkőzésen szerepelt a Vasasban, és 132 gólt ért el. A válogatottban hétszer játszott, utoljára a drámai emlékű marseille-i vb-pótselejtezőn, a csehszlovákok ellen (1:4) öltötte magára a címeres mezt. Utóbb edzője és szakosztály-vezetője is volt a klubnak, amelytől máig nem szakadt el: a futballcsapat mérkőzéseire napjainkban is rendszeresen kijár a magyar labdarúgás "második Puskása".

Puskás Lajos azóta is, változatlanul ott van a Vasas-meccseken, hűséges ahhoz a családhoz, amelyhez elmondása szerint Illovszky Rudolfnak és Rozner Győzőnek köszönhetően került.

Mi pedig két dolgot kívánunk: egyrészt nagyon boldog születésnapot, másrészt azt, hogy még sokáig hallgathassuk a régi nagy Vasasról és az életről mesélni Puskás Lajost!