Pályafutása eddigi legnagyobb sikerét érte el a Vasas atlétája, Bátori Lilianna: ahogyan korábban beszámoltunk róla, sportolónk aranyérmet szerzett magasugrásban a besztercebányai U18-as Európa-bajnokságon – ez az egyetlen magyar elsőség volt az Eb-n.

A szám döntőjében egyedüliként teljesítette a 184 centimétert, majd az első hely tudatában 190-en is próbálkozott, ezt a akadályt viszont már nem sikerült megugrania. A kontinensviadal kezdetét esélyesként, 187 centis egyéni csúccsal, a korosztály világranglista-vezetőjeként várta a kezdést.

„Próbáltam ezt nem teherként, inkább lehetőségként felfogni, hogy tényleg lehetek érmes az Eb-n, sőt meg is nyerhetem azt. Bíztam benne, hogy nem lesz probléma, hiszen az elmúlt időszakban már megszoktam a száznyolcvan fölötti ugrásokat, amivel a kalkuláció alapján döntőzni lehetett – pozitívan vártam a kezdést – mondja fiatal atlétánk. – Elsősorban arról beszéltünk, hogy legyek ott a fináléban, beszéltünk arról, hogy érmet jó lenne szerezni, amire reális esély volt. A vártnál egyébként kevésbé volt szoros a döntő, amit nem bánok, többen is hamar kiestek azok közül, akikre számítottunk a végjátékban, ráadásul az engem követő két versenyző egyaránt egyéni csúccsal zárt.”
 

Forrás: MASZ
 

Lilianna remek formában versenyez, időről időre megjavítja az egyéni legjobbját, és az Eb-cím mellett is számos szép eredményt ért már el idén. A 190-es magasságot egyelőre még nem tudta megoldani, elmondása szerint nem is stresszel rá erre az akadályra.

„Emlékszem a pillanatra, hiszen már biztossá vált az arany, én pedig meg akartam próbálni megjavítani az egyéni csúcsomat. Érdekes helyzet ez, ugyanis szerintem így nehezebb megugrani, míg ha valakivel versenyzem, húzzuk egymást. Sokan nézték ezt, tapsoltak, biztattak, ami bár jól esik, megzavart picit, nem tudtam a szokásos rutinomat megcsinálni a próbálkozás előtt. Nem vagyok ehhez hozzászokva, úgy éreztem, várnak rám, és fel kell gyorsítani a tempómat. Ettől függetlenül persze óriási élmény volt, mint ahogyan a dobogó tetején is állni, ráadásul a szüleim a helyszínen szurkoltak nekem, a válogatottbeli csapattársak is kijöttek támogatni, aztán pedig nekem szólt a Himnusz… Nem fogom elfelejteni. Az elmúlt hónapokra nem panaszkodhatok, nagyon élveztem, nyerni tudtam a felnőtt ob-n, külföldön is versenyezhettem kiváló magasugrók ellen. Egyedül a százkilencven miatt van kis hiányérzetem, lassan minden eseményen rápróbálok – nem gondolok folyamatosan erre, de az biztos, hogy a fejemben nem verem le a rudat.”

Augusztus végén rendezik meg az U20-as világbajnokságot, a pakliban pedig az is benne van, hogy reménységünk Peruban is megméretheti magát, az idősebbek között.

„Többünknek is megvan a szintje a vébére, én viszont valamivel fiatalabb vagyok náluk, egyelőre pedig csak találgatni tudunk az utazással kapcsolatban, mert még nem hirdettek keretet. Egy biztos, ezen a héten kezdem újra az edzéseket, és bízom benne, hogy megmérethetem majd magamat.”

Borítóképünket készítette: Zsigmond László, MASZ