Bár a Kiss Ágoston által irányított serdülő B csapattal szemben az elmúlt idényben nem állítottak fel túl nagy elvárásokat, a B döntőben való szereplés mindenki számára reális célnak tűnt. Az idény során ettől ugyan néha kicsit eltávolodtak, ám végül remekül hajráztak, és biztosították helyüket a legjobb tizenhat között. A Hódmezővásárhelyen megrendezett B döntőben három meccsükből egyet megnyerve végeztek a hatodik, összesítésben pedig a tizennegyedik helyen.

„A B csapat számára ez a helyezés kifejezetten jó eredmény, hiszen az A döntőbe jutó gárdánkon volt a nagyobb figyelem – értékelte tanítványai eredményét Kiss Ágoston, aki szerint ebben az idényben nagyon sokat fejlődtek játékosai. Egyéni és csapat szinten egyaránt. – A gyermek csoportból a serdülőbe fellépve kifejezetten jól kapták el a ritmust, az idény végére mindenki megtalálta a helyét. Ebből a kétezertizenegyes korosztályból hatan már pár hónap után felkerültek az A csapatba, ott is edzettek, többen mindkét együttesben párhuzamosan meccseltek. Hozzám pillanatnyilag a kadett korosztály áll a legközelebb, később azonban a juniorok között is szívesen kipróbálnám magam. Legnagyobb álmom, hogy egyszer korosztályos válogatott mellett dolgozhassak, a felnőttek közé azonban egyáltalán nem vágyom. A tehetséggondozás, a fiatalok fejlesztése érdekel a legjobban, minél több, jó képességű gyereket szeretnék elindítani a kosárlabdázóvá válás útján.”

Kiss Ágoston (jobbról) a serdülő B idei legjobbjának választott Bajor Zéténnyel, valamint az akadémiáról távozó Cseh Botonddal (balról)
 

Pedig a kosárlabda volt az első szerelem, hétesztendősen kezdte az edzéseket az iskolai csapatban, majd a Zuglói Sasoknál játszott két évig. Ezt követően a focit és a kézilabdát is kipróbálta, s már-már úgy tűnt, ez utóbbiban találja meg önmagát. A család azonban Sopronba költözött, ahol sportágat kellett váltania, osztálytársai hatására pedig ismét felfedezte a kosárlabdát. Előbb alacsonyabb, regionális szinten, majd feljebb lépve, a Soproni Sport Iskola játékosaként. Az U20-as együttesig jutott, majd az érettségit követően, a Testnevelési Egyetemen megkezdett tanulmányai révén tért vissza Budapestre.

„Amikor a soproni akadémiára kerültem, természetesen még nekem is egy komoly játékoskarrier lebegett a szemem előtt – beszélt edzői indíttatásáról Kiss Ágoston. – Idővel azonban be kellett látnom, hogy amíg más sportággal voltam elfoglalva, a technikai képzés terén lemaradtam. A hátrány egy részét persze kemény munkával le tudtam dolgozni, de kiemelkedésre nem volt már lehetőségem. Mindig is szerettem a gyerekeket, abban biztos voltam, hogy velük szeretnék foglalkozni a jövőben. A tanári pálya azonban nem vonzott, s mivel a sport fontos része volt az életemnek, adta magát a Testnevelési Egyetem. Az első év után merült fel a szakmai gyakorlat kérdése, amely eredetileg azt jelentett volna, hogy edzéseket látogatunk, majd ezeken aláírják a részvételünket. Bennem azonban kételyek merültek fel, hogy lesz így belőlem igazán jó edző?”

A serdülők Nagy Zoltánnal (balról hátul) és Kiss Ágostonnal (jobbról hátul) a Szentpáli Bence Emléktorna második helyének örülnek
 

A szerencse, vagy inkább a sors sietett Kiss Ágoston segítségére, mégpedig Boros Zoltán személyében, aki Nagy Zoltán figyelmébe ajánlotta a másodéves fiatalembert. A Vasas Akadémia U10-U16-os szakmai igazgatója nem sokat tétovázott, Pasarétre hívta az egyetemistát, aki így az ő keze alatt, az akkor 2008-as születésű srácokból álló kadett B csapat mellett ismerkedhetett meg az edzői munka alapjaival. Szinte azonnal a mélyvízbe dobták.

„Nagyon boldog voltam, hogy éppen a Vasas Akadémiára hívtak, a lehetőségek között eleve ez volt a legszimpatikusabb a számomra – vallotta be Kiss Ágoston. – Köztudott milyen magas szintű szakmai munka folyik Pasaréten, én pedig tanulni szerettem volna. Ha a lehet, akkor a legjobb mesterektől. Nem mondom, hogy könnyű volt a kezdet, de Zoli nagyon sokat segített nekem. Tőle tanultam meg, hogyan kell kiállni húsz-harminc gyerek elé, hogyan kell megszólalni, edzést vezetni. A gyerekekkel szerencsére könnyen összebarátkoztam, inkább az volt a kérdés, hogy a szakmai tudásomat hogyan adjam át nekik?”

A kérdésre Pasaréten gyorsan megkapta a választ, mégpedig a „rendszer” szó képében. Rendszer alatt, világos célokat tartalmazó, egymásra épülő struktúrákra kell gondolni, amelyben a hetek hónapokká, majd évekké és makróciklusokká állnak össze, miközben minden egyes gyakorlatnak meg van a maga jól meghatározott helye.

„Mindezek fényében nekem is egy újfajta látásmódot kellett kialakítanom. S bár mindent pontosan megtervezünk, azért az edzőknek is megmarad a szabadságuk, a kreativitásunkra is támaszkodhatunk munkánk során. Bevallom, amikor Pasarétre érkeztem, először meglepődtem azon, hogy a srácok milyen képzettek. Én ebben a korban nem rendelkeztem hasonló tudással. Ez a már említett logikusan felépített rendszernek is köszönhető és a kiváló szakembereknek, akiktől én is nap mint nap tanulok. Remélem, még jó sokáig” – tette hozzá Kiss Ágoston, aki izgatottan várja az új szezont, hogy kedvenc korosztályával vághasson neki a bajnokságnak.

Fotók: Vasas Attila és Vasas Akadémia