Vízilabdacsapatunk vezetőedzőjével, Szlobodan Nikiccsel értékeltük a bajnoki és kupaezüsttel záruló szezont. Szóba kerültek a csúcspontok és a javulási lehetőségek, ahogy az is, miért csak egy Vasas-játékos került be a magyar válogatott bő olimpiai keretébe, röviden pedig már a jövőt is érintettük.
- Vágjunk a közepébe: elégedett vagy a mögöttünk hagyott szezonnal?
Az volt a cél, hogy döntőket játsszunk a hazai sorozatokban. Ez nem volt magától értetődő, hiszen a BVSC, a Honvéd, az OSC vagy éppen a Szolnok is kemény ellenfélnek bizonyult ilyen téren, kiegyenlített küzdelem zajlott. Boldog és hálás vagyok, hogy végül odaértünk mind a kupában, mind a bajnokságban a döntőbe. Különösen azért tudom ezt értékelni, mert amikor két és fél éve a klubhoz érkeztem, a csapat az ötödik hely környékén mozgott a bajnokságban és kiesett az Eurokupa-selejtezőből. Lépésről lépésre váltunk eredményesebbé, és ami legalább ennyire lényeges, ez idő alatt több fiatal játékosunk is nagyon nagyot fejlődött.
- Pedig a kihívások idén sem kerülték el a csapatot, amely A-Híd VasasPlaketként kezdte, de végül VasasPlaketként fejezte be az idényt.
Kezdjük azzal, hogy elég nagy mozgás volt a keretben a szezon előtt, sok mindent újra kellett építeni, és valóban, az idény közepén kiderült, hogy a főszponzor nem tudja tartani az eredeti megállapodást. Ez keltett némi riadalmat, de mondhatom, hogy ebből is jól tudtunk kijönni. Összezárt a csapat, egységet mutattunk, és tényleg mindenki csak azért dolgozott, hogy a Vasas tizenkét év után újra a bajnoki döntőbe juthasson. Ezért a hozzáállásért egyrészt büszke vagyok a fiúkra, másrészt nagyon jó volt megélni, hogy a Vasas SC vezetése és a Plaket továbbra is mögöttünk állt, és így nem éreztünk meg semmit egzisztenciálisan a nehézségekből. Emellett persze jár a köszönet az A-Hídnak is, hiszen az ő hosszú támogatásuk nélkül nem lehetett volna ilyen célokról beszélni. Sajnálom, hogy így alakult, de remélem, hogy még lehet ennek az együttműködésnek folytatása!
- Amikor egy évvel ezelőtt beszélgettünk, azt jelölted meg kulcsként, hogy jó hangulatnak, jó közösségnek kell kialakulnia a csapaton belül. Ezt sikerült elérni?
Úgy gondolom, volt előrelépés ilyen téren, ezt mutatta az is, hogy az igazán fontos meccseken igazi csapatként tudtunk működni, és így értük el a céljainkat. Alapvetően azt tapasztaltam, hogy amikor alkalmunk nyílt alaposan rákészülni fizikálisan és mentálisan egy-egy meccsre, akkor nagyon magas szinten tudtunk vízilabdázni, ha viszont bejöttek a képbe figyelmet elterelő dolgok, vagy éppen sorozatban következtek egymás után a nehéz meccsek, akkor többször elvesztettük a fókuszt, és jóval gyengébb arcunkat mutattuk. Nyilván egy szép edzői feladat, hogy ebben egyensúlyt teremtsél. Azt pedig fenntartom továbbra is, hogy hiába vannak jó játékosaid, ha nem egységes az öltöző, akkor a kulcspillanatokban alulmaradsz. Láttuk múlt héten a máltai BL négyes döntőt, a Fradi biztos nem tudott volna két ilyen kiélezett végjátékot megnyerni, ha nem ennyire egységesek.
- Melyek voltak a legjobb pillanatok?
Számomra a szezon csúcsa a BVSC elleni két nyertes meccs volt az elődöntőben a Komjádiban, mind a hangulat, mind a mutatott játék, mind a meccsek fontossága miatt. Ezért is volt csalódás, hogy utána a Fradi ellen a döntőben ebből az extra teljesítményből már sokkal kevesebbet tudtunk megvillantani. Szintén kiemelném őszről még az OSC tízgólos legyőzését és a Honvéd elleni fölényes sikert a Kőér utcai Eurokupa-találkozón. Ahogy a Szolnok legyőzése is kulcsfontosságúnak bizonyult a középszakasz zárásakor, hiszen annak köszönhetően lett a miénk az elődöntős pályaelőny.
- A BL-csapatokkal feldúsított Eurokupában viszont most hamarabb jött a búcsú.
Akadtak ott is szép pillanatok, de nyilván nem jó dolog címvédőként a tizenhat között kiesni, akkor sem, ha valóban más erőviszonyok voltak idén. A nyolcaddöntőben, Dubrovnikban az egygólos vereség nem volt rossz eredmény, a visszavágó elején pedig voltak sanszaink arra, hogy kézbe vegyük a továbbjutást. Azokkal ott nem tudtunk élni, a Jug pedig utána profi és nagyon magabiztos módon végigvitte a meccset, sőt, az Eurokupát is egészen simán megnyerték a folytatásban. Látszik ebből is, hogy évek óta nagyon magas szinten, a BL-ben edződnek, ami azért más színvonal. Utólag pedig azt mondom, a bajnoki hajrában nem volt baj, hogy csak egy frontra kellett koncentrálnunk. Ha visszagondolunk, tavaly megnyertük ugyan az Eurokupát, akkor viszont a bajnokságban nem tudtuk elérni a célt. Úgy tűnik, a kétfrontos eredményességhez még több kell.
- A bajnoki és kupaezüstérem ellenére mindössze egyetlen játékos, Burián Gergely került be Varga Zsolt olimpiai bő keretébe. Erről hogyan vélekedsz?
Mindenki tudja, hogy nagyon tisztelem Zsoltot, aki egyébként az edzőm is volt, így mindenképpen tartózkodnék attól, hogy a választásait véleményezzem. A Vasas bajnoki ezüstérmes edzőjeként viszont annyit azért elmondok, hogy szerintem volt több olyan játékosom is, aki az utóbbi időszakban sokat fejlődött, a modern vízilabda kívánalmainak megfelelően, és ők talán érdemeltek volna annyit, hogy a bő keretben megmutassák magukat. Ez most így alakult, de nekik is elmondtam, hogy ne adják fel, hanem dolgozzanak még keményebben, mutassanak még többet, hogy képbe kerülhessenek. Csak ez az egy megoldás van ilyen helyzetben. Én pedig ezzel együtt természetesen a legjobbakat kívánom a nyárra a magyar válogatottnak.
- Összességében mik voltak a legnagyobb leckék, amiket az eddigi vasasos két és fél éved alatt megtanultál vezetőedzőként?
Az biztos, hogy rengeteget változtam és tapasztaltam ebben az időszakban. Mindegyik szezon egészen más jellegű volt, így leginkább azt kellett megtanulnom, hogyan alkalmazkodjak az egyes kihívásokhoz. Sok mindent máshogy látok már az edzésmódszerek, a játékosokkal való kommunikáció és a stresszkezelés terén, és biztosan fogok ilyen téren még tovább is fejlődni. Arról nem beszélve, hogy közben az egész vízilabda elképesztő sebességgel változik, egyre kevésbé van meg a klasszikus iskola, amiben én szocializálódtam. Elég, ha csak a centerek és a bekkek szerepének átalakulását említem, de még számos példa felhozható. Nyilvánvalóan ezzel is lépést kell tartani egy vezetőedzőnek.
- Hogy látod a jövőt, milyen lesz a 2024/25-ös Vasas?
Az utolsó simítások zajlanak, hamarosan keretet hirdetünk. Nem titok, hogy vannak kulcsjátékosok, akik távoznak, a helyükre pedig többnyire fiatalok érkeznek, így egy fokkal óvatosabban kell bánni majd a célokkal. Egy biztos, én nagyon motivált vagyok, bőven látok potenciált a jövő évi csapatban, bele fogjuk tenni a kemény munkát, és azt gondolom, hogy továbbra is lesz esélyünk azokkal az ellenfeleinkkel szemben, amelyekkel eddig rivalizáltunk.
