Az esélyesség terhét elbírva megnyerte az U15-ös élvonalbeli röplabdabajnokság döntőjét a Vasas csapata; Halász Márta vezetőedzőt kérdeztük a siker után.
Remek évadot futott az U15-ös röplabdacsapatunk a korosztályos élvonalbeli bajnokságban: a Halász Márta vezetőedző által irányított lányok az alapszakaszt és a középszakaszt is magabiztosan, szettet is alig veszítve nyerték meg, majd a rájátszásban a Nyíregyházát és a KESI-t legyőzve bejutottak az elődöntőbe.
A legjobb négy között a Békéscsabát fektették kétvállra, a fináléban pedig az UTE következett, és a 3:0-s siker, amivel a miénk lett az aranyérem!
„Amikor átvettem a csapatot, nekem is új volt a helyzet, össze kellett szokni a fiatalokkal, annak ellenére, hogy szinte minden játékost ismertem már korábbról, hiszen részt veszek a hazai korosztályos kiválasztásban. Az U15-ben szereplő két csapatunkat ötből raktuk össze, ami nem volt könnyű feladat, óriási létszámmal kezdtük meg az augusztusi alapozást és felkészülést. Szeptember elején már szűkítettünk, a hónap végén pedig már felkészülési tornán szerepeltünk, ami közben látszott, igencsak erős együttes állt össze. Az első fordulók után pedig már lehetett látni, hogy elvárás lehet az érem, sőt akár az arany is – mondja Halász Márta. – A korábbiakhoz képest új szabály volt, hogy egy játékos maximum két korosztályban szerepelhet, emiatt nálunk is voltak fontos kiesők, de például az egyik riválisnál, a Nyíregyházánál is; ez valamelyest hatással volt a csapatokra. A döntőbe úgy jutottunk be, hogy összesen három szettet veszítettünk a bajnokság addigi részében, mi voltunk az esélyesek, az viszont örök igazság, hogy a finálék teljesen különböznek a korábbi meccsektől.”
Az UTE elleni siker – ahogyan írtuk – 3:0 lett, ám az első két szettben az ellenfelünk egyaránt 23 pontig jutott.
„A keretünkből sokan tavaly még másod-, többen harmadosztályban játszottak, ráadásul két U13-as sportolónk is van. Mondtam a lányoknak, hogy túl sokat dolgoztunk év közben, hogy mégse sikerüljön, ők pedig nagyon akarták a diadalt – talán túlságosan is. Meg is éreztük ezt az első két szettben, remegtek a kezek, feszültek voltunk, ami egyáltalán nem volt ránk jellemző a bajnokságban. Ha másképpen alakul, akkor is nagyon büszke lettem volna a lányokra, így viszont óriási az örömünk; jól jelzi a motivációjukat, hogy volt olyan játékosom, aki elpityeredett a döntő után, mert szerinte nem játszott elég jól. Természetesen megbeszéltük ezeket a dolgokat, mindenki megnyugodott és megkönnyebbült. Az évad viszont még nem mindenkinek ért véget, a többi korosztályban még várnak feladatok a lányokra!”
