Eseménydús évadot zárt a jégkorongszakosztályunk, amelynek szakmai igazgatójával, Székely-Mádai Lászlóval tekintettünk vissza az elmúlt hónapokra.
A 2023-2024-es hokiévadban csapataink közül egyedül az U12-esek végeztek dobogós helyen, ők ezüstérmet szereztek, de a többi korosztályunk sem pihent: az U14-esek és az U18-as negyedikként, az U16-osok pedig az ötödik helyen végeztek, az U21-eseinknek pedig a negyeddöntő jelentette a végállomást a hazai bajnokságban. Az U18-asok az és U21-esek az osztrák-magyar ligában is jégre álltak, előbbi együttesünk ötödik lett, utóbbi pedig a legjobb nyolc között búcsúzott.
- Hogy értékeled a szakosztály 2023-2024-es évadát?
- A bajnoki évadot végigcsinálni egyetlen szakosztálynak sem egyszerű; nem túlzok, ha azt mondom, idén is nehezített pályán futottunk – kezdi Székely-Mádai László, szakosztályunk szakmai igazgatója. – Nem szeretném ezt részletezni, talán rövidesen eljön majd az idő, amikor nyugodt körülmények között, őszintén lehet beszélni az elmúlt évek történéseiről és válaszokat kapunk a kérdésekre, illetve minket is megkérdeznek. Ezt az alkalmat inkább arra használnám fel, hogy köszönetet mondjak a magyar jégkorongsport azon szereplőinek is, akik nem tagjai a szakosztálynak, de az elmúlt időszakban különböző módokon segítettek nekünk. Senkit nem szeretnék kellemetlen helyzetbe hozni, ezért nevek említése nélkül köszönöm meg, hogy segítettek kivédeni azokat a támadásokat, melyek arra irányultak, hogy ne indulhassunk a közös nemzetközi bajnokságban. Rámutattak a sportlogikával ellentétes, torzított versenyre, szóvá tették bizonyos klubok anomáliákkal teli játékos politikáját és még sorolhatnám. Köszönjük nekik!
- Mit gondolsz az elért eredményekről, helyezésekről?
- Idén is mi voltunk az egyetlen, akadémiai kiemeléssel nem rendelkező klub, amely mindenhol A-szinten tudott versenyezni. Önmagában ez is nagy siker! A konkrét eredményeket tekintve az U12-es korosztály kupadöntője óriási büszkeség; a csapat által bejárt út, valamint az a tény, hogy a kiváló erőkből álló MAC együtteséhez ilyen közel kerültünk a végére, boldogsággal tölt el bennünket. Az U14-esek mindent eldöntő ötödik meccsen maradtak le a bronzról, ami sajnálatos, de a rájátszás élményét viszik tovább magukkal a gyerekek. Biztos vagyok benne, hogy az elhúzódó, fordulatos éremcsata a miskolci legényekkel szemben mindkét csapat játékosainak fejlődését érdemben szolgálta. Az U16-osoknál a bajnoki rajt előtt az A-bajnokság mezőnye egy általunk nem ismert döntési folyamat eredményeként – a korábbi kiírást átírva – hétcsapatosra olvadt, így rendkívüli izgalmakat hozott az A-tagság megszerzése, ami végül sikerült. Ha figyelembe vesszük, hogy az évad során serdülőink olyan bajnokságban szerepeltek, amelyben hat akadémiai csapattal küzdhettek, illetve ide vesszük a dunaújvárosi »feltörést« – amihez külön is gratulálok –, akkor az ötödik hellyel elégedettek lehetünk. Az U18-asok előtt is le a kalappal! A csapat nagyon messziről indult, és komoly mélységeket is megjárt a szezon elején. Az alapszakasz őrült rohanása, amely során a srácok betolták a hajót a negyedik helyre, szerintem sokáig beszédtéma lesz még az edzői öltözőben. Jánosi Csaba vezetésével olyan csapat formálódott, amely valós eséllyel lépett jégre a döntőbe jutásért. Nem így alakult, de ez nem szegi kedvünket a jövőre nézve sem. A BJA csapata ellen vívott elődöntő tétjét, élét jelzi, hogy a párharc után elszabadultak az indulatok, amit nagyon sajnálok. Szeretnék elnézést kérni mindenkitől, akit közösségünk bármelyik tagja megbántott akár személyesen, akár az online térben. Az U21-es korosztályban szerettünk volna előbbre végezni a tabellákon, de ez nem jelenti azt, hogy ne futottak volna jó idényt a nagyok. A sérülések, betegségek, iskolai elfoglaltságok miatt időnként létszámhiánnyal is küzdő juniorok is értek el bravúros eredményeket, amelyekre sokan felkapták a fejüket. Tudom, hogy most a nagypályás korosztályokról kell beszélgetnünk, de nem szeretném kihagyni a legkisebbeket sem. Az eredményeik a hazai tornákon, illetve a nemzetközi versenyeken egyfelől megmutatják, hogy van még bőven dolgunk, ám azt is látjuk, hogy az általuk biztosított jövőért megéri keményen dolgozni.
Szépen csillog az U12-esek ezüstérme
- Ne feledkezzünk meg az Andersen Ligás együttesünkről sem; mit jelent a szakosztálynak, hogy van újra felnőtt csapata?
- Az Andersenben szereplő csapat a Vasas SC, a Vasas Jégcentrum és egy gazdasági társaság együttműködésének az eredménye. A csarnok és a klub támogatása elengedhetetlen feltétel volt az induláshoz. Az indulás fogadtatása összességében jó volt, sokan mondták, hogy ha nem is kalap, de legalább fejpánt már van a szakosztály fején. Ugyanakkor természetesen az »ez csak másodosztály« hangokat is meghallottuk. A csapatban főleg olyan srácok vannak, akik az utánpótlásban nálunk játszottak. Válogatott kerettagok és U18-ban, U21-ben érmeket nyert játékosok vannak köztük. Jó őket újra együtt látni, ők valójában hazatértek.
- Mik a célok ezen a téren, a felnőtt hokiban a folytatásra nézve?
- Jövőre szeretnénk előrébb lépni. Nem feltétlenül helyezésben gondolkodunk, mert az idei playoffba jutás is elégedettséggel tölt el minket. Inkább a kereteket kell bővítenünk, megfelelő létszámot kialakítanunk. Aztán természetesen további lépéseknek kell majd következniük.
- Közben megkezdődött az új évadra való felkészülés, megtörtént a korosztályváltás. Hogy állunk ezen a téren?
- Múlt héten álltak újra edzésbe csapataink, a jövő évi stáb is kilencven százalékban összeállt. A legkisebbek továbbra is jégen vannak, az idősebbeknél a következő hetekben inkább a száraz munka fog dominálni. A keretek még változnak, vannak érkezők és vannak távozók is. Az elmúlt években hozzászoktunk ahhoz, hogy a végleges névsorok csak nyáron alakulnak ki. Az érkezőknek mindig örülünk, és lehetőségeinkhez mérten igyekszünk mindenkinek segíteni, aki szeretne velünk dolgozni. Külön köszönet illeti azokat a szülőket és játékosokat, akik továbbra is bíznak bennünk, és velünk dolgoznak tovább!