Klubunkból Pap Bianka, Illés Fanni és Száraz Evelin is kitett magáért a paraúszók Európa-bajnokságán.
Ismét Madeirán, impozáns környezetben rendezték a paraúszók kontinensviadalát, amelyen erős mezőny jött össze, ami bizonyítja, hogy „vészesen” közeledik a párizsi paralimpia, és mindenki szeretné lemérni és megmutatni, hol tart.
Szabó Álmos vasasos csapata ismét hozta magát, a mieink összesen hat érmet „úsztak össze” az idei Európa-bajnokságon.
Pap Bianka például mindegyik színűből nyert, hiszen a zárónapon Európa-bajnok lett 100 háton, előtte pedig 400 gyorson ezüstérmet, míg 200 vegyesen bronzérmet szerzett. Paralimpiai bajnok klasszisunk számára közel volt az érem 100 gyorson is, ám a négy azonos képességű versenyző közül most ő volt kevésbé szerencsés, így végül ott a negyedik lett.
Az immár hétszeres Európa-bajnok sportolónk így nyilatkozott honlapunknak:
- Tanulságos Európa-bajnokság volt, talán ez a legjobb szó rá. Nem sikerült tökéletesen fejben felkészülnöm rá, emellett fizikailag is fáradtabbnak éreztem magamat a szokásosnál. Ez pedig elindított egy olyan spirált, ami az önbizalmamra is negatívan hatott. Többször annyira izgultam a callroom-ban, hogy azt hittem, rosszul leszek. Nem beszélve arról, hogy a kétszáz vegyes alatt annyi vizet nyeltem, hogy az is kétséges volt, végig tudom-e úszni. Ettől függetlenül úgy vagyok vele, hogy ezek is fontos tanulságok, jobban kell nekem is befelé figyelnem a jövőben, dolgoznom kell magamon, és például több motivációt kell találnom, mert annyira jól sikerültek az elmúlt évek világversenyei, hogy tudat alatt talán kicsit elkényelmesedtem. Annak mindenesetre örülök, hogy a két madeirai pihenőnapom alatt már tudtam annyi változást elérni, nagyban köszönhetően az edzőmnek, a sportpszichológusomnak és a dietetikusomnak, hogy a száz gyors és a száz hát már sokkal összeszedettebbre sikerült, és így végül nem jöttem haza aranyérem nélkül. Aggódni nem aggódom, mert tudom, hogy a munka bennem van, és bőven tudok még hova fejlődni Párizsig.
fotók: World Para Swimming
Illés Fanni rögtön az Eb elején „letudta” fő számát, a 100 mellet, ahol remek úszással és remek idővel ezüstérmet nyert nagy olasz riválisa mögött. Fanni számára ez volt az édesanyaként való nagy visszatérés újabb fontos állomása, egyben egy nagyon biztató teljesítmény a paralimpia előtt.
Kitett magáért Száraz Evelin is, aki szintén remek időket úszott, ez pedig érmekben 100 mellen egy ezüst, 100 gyorson pedig egy bronzérem formájában mutatkozott meg. Emellett értékes negyedik helyet szerzett 200 vegyesen és ötödik lett 400 gyorson.
A vasasos színeket még Tar Réka képviselte még, aki 100 mellen hetedik lett, és bár nem sokkal, de elmaradt a paralimpiai szinttől.
Szabó Álmos vezetőedzőt arra kértük, világítsa meg nekünk a madeirai eredmények hátterét:
- Sok elemeznivalónk lesz, ezt részben már el is kezdtük, de azzal kezdeném, hogy azért egy paralimpiai évben mindig becsapós egy világverseny, és az ott mutatott forma. Mi a magunk részéről nem helyeztünk különösebb fókuszt erre az Eb-re, nem is könnyítettünk rá, viszont olyan szempontból fontos volt, hogy végre népesebb és erősebb mezőnyben is le tudták mérni a versenyzőim, hogy hogyan állnak. Fanni esetében lépcsőről lépcsőre haladunk, és szerintem most egy nagyon szépet léptünk felfelé, hiszen mind a versenyzése, mind az időeredménye nagyon rendben volt. Jófelé mutat ez a történet, de még sok a tennivaló, már csak azért is, mert az olasz lány például egyéni csúccsal rukkolt elő, amihez persze kellett az is, hogy Fanni ilyen nagy csatára kényszerítse. De így legalább még több motiváció marad a következő időszakra. Bianka szép éremkollekciót úszott össze, ennek kapcsán már sokszor elmondtam korábban, hogy nem lehet természetesnek venni, hogy valaki minden évben nyeri a világversenyeket. Szerintem ez most alá lett húzva, hogy nem magától értetődő a siker ezen a szinten. Úgy látjuk, és erről már beszélgettünk is vele, hogy az Eb elején adódott egy mentális gát nála, ami rányomta a bélyegét kicsit a versenyzésére. Voltak rések az önbizalmán, túlizgult bizonyos dolgokat, a 200 vegyesnél például vizet nyelt úszás közben, ami nem fordulhatott volna elő, ha stabilabb fejben. Viszont olyan hajrákat mutatott itt is, majd később a 400 gyorsnál is, amiből kiderült, hogy milyen sok van benne. Az utolsó számaira pedig abszolút kiegyenesedett a dolog, a két százas távon már sokkal stabilabb formát mutatott, mondhatnám azt is, hogy az már olyan igazi Biás volt. A lényeg az, hogy tanuljunk ezekből a történésekből, és ezt is beépítsük a közös munkába. Evelin abszolút pozitív meglepetés volt, hiszen már most, áprilisban megközelítette az egyéni csúcsait. 100 mellen különösen jó időt úszott, de a 100 gyors is abszolút rendben volt. Fontos, hogy a vidámság, a koncentráció és a magabiztosság együttesen meglegyen nála, ezt most hozta, és jól is úszott. Rékának pedig ez egy újabb esély volt a párizsi szintúszásra, amihez ismét közel volt, de nem sikerült. Ebben biztos, hogy van egy mentális gát is. Dolgozni fogunk rajta, hogy ez oldódjon, és ki tudja hozni magából a maximumot. Egyáltalán nem esélytelen több szempontból sem a paralimpiai szereplése, ebből kell kiindulni. Most kapnak pár nap szünetet a sportolók, aztán folytatjuk a munkát. Maradt több mint tizenhat hetünk Párizsig, ami így kimondva soknak tűnik, de igazából ez már valahol a célegyenes. Természetesen mindent ehhez viszonyítunk, így fogjuk kihegyezni a csúcsformát. Lesznek még addig hazai és reményeink szerint külföldi edzőtáborok, Berlinben pedig egy világkupán is indulunk. Én optimista vagyok szokásom szerint, és minden lehetséges támogatást megadok a versenyzőimnek a következő időszakban is, hogy a lehető legjobb formába kerüljenek.
