Bár a negyeddöntővel a végállomás is eljött a jégkorongozóinknak az felnőttmásodosztályban, a csapatunk büszke lehet az évadbeli teljesítményére, jó alapot fektetett le a folytatásra.
Tavaly ősszel biztossá vált, hogy az új évadban nemcsak a korosztályos csapatainknak, hanem – újra – felnőttegyüttesnek is szurkolhatunk majd jégkorongban, ugyanis Hoffmann Attila vezetőedző irányításával megalakult az Andersen Ligában, vagyis a másodosztályban induló gárdánk.
A kezdet nem volt zökkenőmentes, de hamar összeállt a keret, amely felvette a második vonal tempóját. A – javarészt 22-23 éves, a klubunkhoz visszatérő játékosok mellett az utánpótláskorú fiataljaink által alkotott – keret végül az alapszakasz hetedik helyét csípte meg, így a második Lehel HC-vel találkozott a negyeddöntőben. Az egyik fél két győzelméig tartó párharcban az esélyesebb jászberényiek otthon 8–3-ra, a Vasas Jégcentrumban pedig 6–2-re nyertek, így továbbjutottak.
Búslakodásra azonban nincs ok az oldalunkon, a srácok várakozáson felüli idényt futottak.
„Tavaly nyáron a csapat elég lassan, bizonytalanul formálódott, az utolsó pillanatban tudtuk orvosolni az induláshoz szükséges technikai hiányosságainkat, ennek megfelelően nem volt más kimondott cél, csak az, hogy megmutassuk magunkat ebben a ligában, és a feltételrendszerünkkel a lehető legjobb eredményt elérni – kezdte Hoffmann az évadértékelőt. – A bajnokság kezdete után azonban hamar kiderült, hogy – a legnagyobb örömünkre – több van ebben az idényben, jól szerepeltek a játékosaink. Az alapszakasz közepe táján jött meg igazán az étvágyunk, akkor már a liga legjobbjai ellen is volt keresnivalónk, sőt bravúros pontokat is szereztünk; ilyen volt például a Győr elleni siker. Az alapszakasz hetedik hely a jelenlegi helyzetben szinte felér azzal, mintha az első négyben végeztünk volna. Mindenki becsülettel dolgozott a csapatban, a hoki szeretete hajtotta őket, jó társáság állt össze, kiegészülve az U20-as, U18-as játékosokkal.”
Hoffmann Attila
Edzőnk a Lehel elleni negyeddöntőre külön is kitért.
„A jászberényiek jobb feltételrendszerrel készülhetnek, szinte minden nap edzenek, a csapat fele légiósokból áll – nehéz volt velük felvenni a versenyt. Az odavágón nem tudtunk sajnos megfelelően felpörögni, hazai jégen viszont sokági egálban voltunk, sőt domináltunk, a negyvenedik perc után viszont jött egy rövidzárlat, amit kihasznált az ellenfelünk, így a negyeddöntőben búcsúztunk. Ettől függetlenül emelt fővel tekinthetünk vissza erre a sorozatra. Indulásnak ez jó évad volt, még több tapasztalattal futunk majd neki a folytatásnak. Bízunk benne, hogy tudunk még támogatókat szerezni, így könnyebb lenne az előrelépés. Köszönöm azoknak, akik segítenek minket, legfőképp pedig a stábnak és a játékosoknak, akik becsülettel dolgoztak, időt szántak erre, és jó eredményt értek el.”