Szinte napra pontosan egy hónappal a hazai korosztályos kvalifikációs sorozat első, pozsonyi állomása előtt rendezték meg a szlovén Velenje városában a 18. Nestla Zganka Kupát, amelyen közel tíz ország karatékái mérték össze tudásukat. Köztük a Vasas SC sportolói, Albert Noé (kadet -52 kg), Bárdos Anna (junior -53 kg), Szőcs Ambrus (U21 -67 kg) és Szőcs Miksa (kadet – 52 kg). A Horváth-Szalai Ottó vezette csapat valamennyi tagja éremmel térhetett haza, ám ennél is fontosabb volt, hogy az év nagy kihívásai előtt versenyhelyzetben tudták felmérni tudásukat és begyakorolni az újonnan tanult technikai és taktikai elemeket. A hazai szövetség által válogatóversenyként kijelölt szlovák, bolgár és osztrák viadalokon ugyanis alaposan ki kell majd tenniük magukért, ha be szeretnének kerülni a korosztályos vb-re utazó magyar keretbe. A hazai kiírás szerint a három állomáson legtöbb pontot gyűjtő magyar versenyző utazhat a világbajnokságra.

„Természetesen nagyon örülök az érmeknek, a fiatalok számára ez a legjobb visszajelzés az eddig elvégzett munka hasznosságáról, ugyanakkor komoly motivációs erővel is szolgálhat az előttünk álló még igen hosszú úton – kezdte értékelését Horváth-Szalai Ottó, a Vasas karateedzője. – Számomra azonban ennél is fontosabb volt, hogy legalább három-négy meccsen láttam őket harcolni, s így felmérhettem az elmúlt közel egy hónap komoly felkészülésének eredményét. Pár hete Horvátországban már részt vettünk egy kisebb nemzetközi versenyen, ám ott még korántsem úgy jött ki a lépés, ahogy azt terveztük. Az ottani hibákból azonban tanultunk, s úgy tűnik, jelentős részüket mostanra ki is javítottuk. Összességében mindenkivel nagyon elégedett vagyok, de persze voltak olyan pillanatok is, amelyek különösen nagy örömmel töltöttek el.”

Az egyik ilyen mindenképpen Szőcs Miksa szereplése volt, aki nagyszerűen vágott vissza annak az igen ügyes olasz fiúnak, akitől Szamoborban, néhány hete még kikapott. Számára lelkileg volt igen fontos az elődöntőben aratott siker, hiszen azt mutatta, hogy tanulni tudott a korábbi hibákból. Mesterével sok videót megnéztek, új taktikát állítottak fel, és ez utóbbit most maradéktalanul végig is vitte. Ennek volt eredménye a győzelem is. S bár a döntőben is nagyon jól küzdött, a bírák inkább a horvát ellenfél felé húztak, így meg kellett elégednie az ezüstéremmel.

Ugyanebben a korosztályban és kategóriában (kadet -52kg) indult Albert Noé is, aki az elődöntőben a Miksát legyőző, későbbi bajnok horvát versenyzőtől kapott ki.

„Noé teljesítményét mindenképpen szeretném kiemelni, korábban mindig rosszul jött ki számára a lépés, most azonban minden a helyére került, nagyon jól bunyózott – folytatta beszámolóját Horváth-Szalai Ottó. – A horvát fiú ellen az elején kapott egy fejrúgást, azt a három pontot nem tudta már ledolgozni. A bronzmeccset viszont magabiztosan hozta, végre megtörtént az az áttörés, amelyre oly régóta vártam. Egyértelműen látszik rajta a fejlődés, számomra pedig edzőként ezek a legszebb pillanatok. Ahogy Anna esetében is nagyon örültem annak, hogy végre minden összejött. Korábban sérülésekkel és betegségekkel küzdött, ezért nem sikerült a tudását sem megmutatnia, jóllehet az edzéseket mindig jól dolgozott és teljesített. Az első meccse kicsit döcögősen indult, ám a folytatásban már nem lehetett megállítani. A döntőben egy kifejezetten ügyes ellenféllel szemben, pontról pontra haladva, a távolságot remekül érezve valóban jól küzdve nyert, s ezzel a dobogó legmagasabb fokára léphetett fel.”

Szőcs Ambrus helyzete annyival volt nehezebb társainál, hogy ő nemcsak életkori kategóriában lépett feljebb, de súlycsoportban is. S bár 17 évesen még indulhatna a juniorok között, Horváth-Szalai Ottó úgy gondolta, jobb egy évvel korábban szokni a későbbi korcsoport ritmusát, valamint az egy perccel hosszabb küzdelmeket. Ez utóbbi nem is erőnlétileg jelent nagy terhet, sokkal inkább mentálisan, így Ambrusnak is meg kell tanulnia tovább összpontosítani.

„Ambrusék kategóriájában kevesen voltak, de így is fel tudtuk mérni a mezőny erősségét, jó visszajelzés volt számára. Az első meccsén nagyszerűen hajrázva nyert, a döntőben viszont már az ellenfele volt jobb. Úgy gondolom, hogy két-három versenyre van még szüksége ahhoz, hogy belerázódjon a számára új helyzetbe, miközben még fizikálisan is erősödnie kell” – tette hozzá Horváth-Szalai Ottó, aki szerint egyik tanítványa számára sem elérhetetlen az utazó keretbe kerülés. Láthatóan egyre jobb állapotban vannak, s eddig minden az általa elkészített egyéves edzésterv szerint alakul. Az új dolgok többnyire beértek február közepére, amennyiben tartják az évkezdet óta diktált tempójukat van esélyük arra, hogy ott lehessenek a korosztályos világbajnokságon is.