Komjáti András 1971 és 1990 között erősítette labdarúgócsapatunkat, amelybe szinte még gyerekként került be. 

„Amikor tizenhat és fél évesen felkerültem Pestre, az Eötvös utcai Vasas klubházban volt rövid ideig a szállásom. Akkoriban még a legnagyobb sztárok is busszal jártak edzésre. Egyszer jöttünk befelé a városba a 4-es busszal, és leszálltunk a November 7. téren. Mészöly Kálmán, Farkas Jancsi, Ladinszky Attila, Menczel Iván és jómagam. Szóltak: „gyere kicsi, meghívunk egy tatárbifsztekre az Ádám-sörözőbe”. Amikor beléptünk, szó szerint megállt a levegő, mindenki ránk figyelt – csak tátottam a szám.”

Hamar megragadt a csapatban, és évtizedeken át nem kezdődhetett nélküle Vasas-meccs. Belső védőként és beállósként is kora legjobbjai közé tartozott. Remekül látott a pályán, kitűnően fejelt, így a védekezés mellett sokszor fontos gólokkal is hozzátett a csapat játékához.

433 piros-kék bajnoki mérkőzésével abszolút rekordernek számít a mai napig.

A Vasas legutóbbi, 1977-es labdarúgó-bajnokcsapatának egyetlen mérkőzéséről sem hiányzott, sőt végigjátszotta a harmincnégy találkozó minden percét.

Emellett kétszer nyert Magyar Kupát piros-kékben, és KK-győztesnek is mondhatja magát.

Fájdalma volt, hogy a parádés klubmérleg ellenére csak egyszer viselhette a magyar nemzeti csapat mezét.

Később vezetőedzőként három ízben is irányította a Vasas első csapatát, és az utánpótlásunkban is hosszú évekig dolgozott. Ahogy mondta, tréneri szerepvállalását is Illovszky Rudi bácsinak köszönhette, mint annyi minden mást...

A mai napig rendszeres résztvevője a hazai meccseknek az Illovszky-stadionban, ott, ahol 2019-ben szektort neveztek el róla. Akkor azt mondta, különleges érzés, hogy a legjobb barátja, Várady Béla szektora az övé mellett van közvetlenül…

Komjáti András a Vasas Sport Club aranygyűrűse, 2011-ben pedig centenáriumi elismerést is kapott.

Isten éltesse sokáig 70. születésnapján is!