Bronzérmes férfi együttesünktől a nyár folyamán öten távoztak, az eddigi elsőszámú irányítónk, és csapatkapitányunk Moravcsik Áron, a visszautasíthatatlan A csoportos ajánlatot kapó Radics Gerzson, Dormán Balázs, valamint a tavaly érkezett Marcikic Leon és Szabó Dániel. Helyükre a pasaréti U18-as fiatalok lépnek majd, Bérces Dániel, Filipovic Igor, valamint Pleesz Gergely személyében. Évközben az U16-os B divíziós Eb egyik legjobbja, Rosta Péter is fokozatosan lehetőséget kap majd a felnőttek között, amint fizikálisan készen áll a nagy feladatra.

Ahhoz azonban, hogy csapatunk továbbra is ütőképes legyen a Piros csoport élmezőnyében – ahol a fiataloknak még rutint kell szerezniük –, külső erősítésre is szükség volt. A 205 centiméter magas Homoki Donátra 4-es és 5-ös poszton számíthat majd vezetőedzőnk Stephen Arigbabu, míg Takács Dániel az irányító szerepkörében érzi magát leginkább otthon, de ha kell, kettesént is megállja helyét. Utóbbi számára nem kisebb lesz a feladat, mint a Pasaréten szép éveket töltő, a csapatot egyben tartó Moravcsik Áron helyettesítése.

„Áronnal nagy csatákat vívtunk ellenfélként, remek irányító, de közelebbről nem ismertem őt. Megértem, ha most elkerülhetetlen az összehasonlítás, de én önmagam szeretnék lenni, a saját egyéniségem szerint építem majd fel a szerepkörömet. Ezért nem is fogalmaznék úgy, hogy Áron helyébe lépek. Azt hiszem, elsősorban a jó dobáskészségemmel és a játékintelligenciámmal lehetek a csapat hasznos tagja, a célom az, hogy a pályán és azon kívül is a lehető legtöbbet segítsek a társaimnak – foglalta össze új szerepkörével kapcsolatos gondolatait Takács Dániel, aki a XVI. kerületi Ziccer Kosárlabda Suliban ismerkedett meg a sportággal alig hétévesen, édesapja ösztönzésére. Később a Zuglói Sasokhoz igazolt, ahol serdülő bajnoki címet ünnepelhetett, majd a MAFC-hoz, egy évvel később pedig az Óbudai Kaszásokhoz. A felnőttek között is itt mutatkozott be tizenhét évesen. Az érettségi után Miskolcon tanult tovább, így a MEAFC-Miskolchoz szerződött, miközben az egyetemi csapatban is játszott. A kosárlabda azonban egyre nagyobb tért nyert életében, ezért a felsőoktatási státuszának szüneteltetése mellett igazolt a 2020/21-es szezonra a Honvédhoz, idén februárban pedig a több játéklehetőség reményében a PVSK-hoz.

„Nagyon szerettem volna visszajönni a fővárosba, nekem ugyanis fontos, hogy a családom közelében lehessek – beszélt a Pasarétre igazolás indokairól Takács Dániel. – Ugyanakkor Mészáros Zalán elképzelései is tetszettek, miszerint egy zömében feltörekvő, tehetséges fiatalokból álló csapatban képviselhetem a tapasztalatot, és segíthetem a jövő generációjának indulását. Azt hiszem huszonhat évesen éppen készen állok erre a feladatra, és örömmel vállalom is. Ez persze nem jelenti azt, hogy én ne szeretnék még fejlődni, hiszen minden nap lehet valami újat és fontosat tanulni. Ráadásul az én gyerekkoromban még nem volt akadémia képzés, ezért úgy érzem, maradtak ki olyan alapok, amelyeket itt a Vasasnál biztosan pótolni tudok. Bevallom, új csapattársaim korábban mindig nagyon kellemetlen ellenfelek voltak a pályán, nem is szerettem ellenük játszani. Most arra törekszem, hogy a csapat mentalitását felvéve, engem is igyekezzenek majd elkerülni a riválisok. Az eddigi edzésekkel nagyon elégedett vagyok, kifejezetten intenzívek voltak. Stephen személyében egy igen felkészült, jó mester irányítja a munkát, s annak is örülök, hogy nemcsak az erőnlétre koncentrálunk, hanem az első pillanattól kezdve a kosárlabdára is. Ami pedig a csapatot illeti, mindenkiben látom az akarást, az ambíciót, szerintem sikeres évünk lesz.”

Takács Dániel és Homoki Donát (balról jobbra) immáron Vasas mezben egy pasaréti edzés előtt
 

Homoki Donát a Jászberényi KSE-től igazolt a Vasas Akadémiára, de csak két évet töltött a Jászság fővárosában, valójában ugyanis miskolci születésű. A kosárlabdával is ott ismerkedett meg az általános iskola első osztályában, testnevelő tanára hatására. Szülei is sportoltak, édesapja atletizált, édesanyja pedig kézilabdázott, gyermekük sportágválasztásába azonban nem szóltak bele. Donát azonnal beleszeretett a kosárlabdába és a Miskolci Városi Sport Iskolánál járta végig az összes korosztályt. 2017-ben, a MEAFC színeiben mutatkozott be a felnőttek között, majd három szezont követően igazolt a Jászberényhez.

„Tudtam, hogy a Vasas Akadémián magas színvonalú szakmai munka folyik, amihez a körülmények is maximálisan adottak – ismertette döntésének legfontosabb okait honlapunkkal Homoki Donát. – Ez az egyéni fejlődésem miatt volt különösen fontos a számomra, mert a pályán és azon kívül is vannak még hiányosságaim. Úgy gondolom, hogy Pasaréten ezeket ki tudom majd javítani, miközben megőrzöm az erősségeimet. Magasságomhoz képest viszonylag gyors vagyok, atlétikus, és kintről is egyre biztosabban dobok. Bár ez utóbbi terén azért még sokat szeretnék fejlődni. Ám amiben a legnagyobb előrelépést várom, az a palánk alatti munka. Sokszor játszottam korábbi csapataimmal a Vasas Akadémia ellen, közelebbről azonban eddig senkit sem ismertem. Takács Danival viszont három évig voltunk társak Miskolcon, és azóta is nagyon jóban vagyunk. Mindketten örülünk, hogy Pasaréten újra találkoztunk. Vidéki srácnak tartom magam, de a jászberényi nyugalom után most nagyon jól esik a fővárosi nyüzsgés, úgy érzem ilyen rövid idő alatt is megtaláltam a helyemet.”

Homoki Donát korábban is jó, fiatalos együttesnek tartotta a Vasas Akadémiát, amelynek a védekezés az erőssége. Ebből igen hatékonyan támadtak gyorsindításaikkal, miközben hetven pont alatt igyekeztek tartani az ellenfeleiket.

„Egyénileg mindenképpen húzójátékossá szeretnék válni, a csapat szempontjából pedig a bajnokság megnyerése a cél. Úgy gondolom, csakis a győzelemért szabad mennünk, magasra kell tenni a lécet. De a realitás is azt mondatja, hogy ennek az együttesnek a legjobb négy között a helye, a végjátékban pedig bármi megtörténhet” – csillantotta meg elszántságát Homoki Donát, aki ugyan a 4-es posztot jobban kedveli, ám az 5-ösön is szívesen játszik. Ahogy azt a csapat érdeke megkívánja.