- Hét távozó helyére hét érkező, nem szokványos az ilyen mértékű játékosmozgás, még a vízilabdában sem. Mi történt a csapatunknál?

A tavalyi szezon során világossá vált számunkra, hogy gyökeres változásokra lesz szükség, emiatt egyfajta újrakezdés történik most nálunk, ami nem könnyű folyamat. Elsősorban fiatalítottunk, néhány rutinos húzóember mellett még több olyan magyar tehetség fog nálunk szerepelni az új szezonban, akik a jövőben bekerülhetnek a magyar válogatottba. Időbe fog telni, amíg az újak beilleszkednek, megismerik egymást, de az eddigi tapasztalataim alapján sokkal optimistább vagyok, mint korábban bármikor itt a Vasasban. Úgy érzem, a kemény munka mellett idén sikerülni fog olyan atmoszférát teremteni a csapat körül, ami jó alap lehet ahhoz, hogy eredményesebben szerepeljünk.

- Hol kell keresni a tavalyi problémák gyökereit?

Egy biztos, semmiképpen sem szeretnék a távozó játékosokra mutogatni, hiszen együtt nyertünk például Eurokupát, és voltak jó periódusai a szezonnak. Az viszont tény, hogy sem az edzéseken, sem a meccseken nem sikerült hosszú távon megtartani az egységes, minőségi szintet. Sem a játékban, sem a hangulatban, sem a hozzáállásban.  A szezon végére ez különösen kiütközött, a bajnoki negyedik hely nagy csalódás volt számomra is, és persze ebben vezetőedzőként engem is komoly felelősség terhelt.
 

- Pedig az első vasasos vezetőedzői szezonodban éppen a végére állt össze nagyon szépen a csapat, ebben bíztunk most tavasszal is. Gondolom, sokat rágódtál azóta ezen, miért alakult ezúttal másképp.

Ez nagyon összetett kérdés, de az például biztos nem tett jót, hogy gyakorlatilag a fél szezont úgy játszottuk végig, hogy a játékosok fele már tudta, nem lesz helye a következő idény Vasasában.  Magyarországon nagyon speciális a helyzet, gyakorlatilag már januártól csak erről szól minden, hogy ki kit keres meg, ki kivel tárgyal, és végül hova fog igazolni. Aki ehhez nem alkalmazkodik, az hátrányba kerül, így a korábbi évekből okulva nekünk is be kellett ebbe időben kapcsolódnunk. Viszont tekintve, hogy nálunk ekkora játékosmozgás volt, szerintem ez minket különösen érzékenyen érintett. Nem könnyű úgy edzést tartani fontos meccsekre készülve, hogy közben fogalmad sincs, mi jár a távozó játékosaid fejében. Ez próbára teszi az edző-játékos kapcsolatot, de a személyes viszonyokat is, hiszen sok esetben családos emberek jövőjéről van szó, akiket ezer éve ismersz. Próbáltuk profi módon kezelni a szituációt, én mindig egyenes voltam velük, de tagadhatatlan, hogy akadt ilyen téren zavar a csapatban, és ez a teljesítményünkre is kihatott.

- Kérdés, hogy van-e erre a problémára megoldás?

Nehéz ügy, de szerintem ideális lenne egy olyan szabály, egy közös megállapodás a csapatok között, hogy csak a szezon végével indulhatnának el a tárgyalások a játékosokkal. Ha ezt valaki nem tartja be, az úgyis kiderülne, és azt lehetne szankcionálni. Szerintem egészségesebb, tisztább viszonyokat teremtene a sportágban, ha így lenne.

- Ahogy említetted is, a bajnoki negyedik hely nagy csalódás volt, ahogy talán az is, hogy a szezon során nem igazán sikerült megszorítanunk sem a Fradit, sem az OSC-t.

Úgy gondolom, a két BL-ben edződő csapat, a Fradi és az OSC kiemelkedett a magyar mezőnyből. Ettől még persze lett volna sansz, hogy egyszer-egyszer megverjük őket, vagy legalább szoros meccseket játsszunk ellenük. Számomra is fájó pont volt, hogy ez nem sikerült. Kicsit úgy éreztem, el sem hitték a játékosaim, hogy lehet keresnivalónk ezeken a rangadókon, különösen, amikor már az elején hátrányba kerültünk. A Honvédnél szerintem jobb csapat voltunk, de ahogy említettem, az Eurokupa-győzelem után szétestünk. Erre jött még rá Randjelovics kiállítása, majd eltiltása az első bronzmeccsen, és egy vírus, ami több játékosomat is ledöntötte. Megtettük, amit tudtunk abban a helyzetben, de végül ötméteresekkel a Honvédé lett a harmadik hely. Ezek nem kifogások vagy panaszkodás, mert tudjuk, hogy elfogadhatatlan, hogy csak negyedikek lettünk, de a teljes képhez, hogy miért alakult így, ezek az apró részletek is hozzátartoznak. Ahogy az is, hogy a Honvéd remekül élt az eséllyel, Szivós Márton pedig minden edzőnek példát mutatott, hogyan kell bánni és eredményesnek lenni a fiatalokkal.

- Az Eurokupa-sikert viszont ki lehet tenni az ablakba, mégiscsak több mint húsz év után ért fel a Vasas vízilabdacsapata egy nemzetközi kupában a csúcsra.

Én is így gondolom, ott abszolút nem volt gond a motivációval, és ez látszott is az eredményességünkön. Persze hallottam olyan hangokat, hogy gyenge csapatokkal szemben tudtuk elhódítani a kupát, de ezzel több szempontból sem értek egyet. Egyrészt igenis komoly teljesítmény végigvinni kupagyőzelemig egy sorozatot nemzetközi színtéren, másrészt olyan ellenfeleket tudtunk búcsúztatni, mint például a Crvena Zvezda, akik kupát nyertek és bajnoki döntőt játszottak Szerbiában, és a Novi Belgrádot is megverték a szezon során.

- Azt a hangulatot pedig még sokáig fogjuk emlegetni, ami 2023. április 29-én uralkodott a Komjádiban a Savona elleni döntő visszavágóján. Neked mi maradt meg belőle leginkább?

Hét éve vagyok Magyarországon, elég sok nagy meccset átéltem, de olyan atmoszférát még nem tapasztaltam, amit azon a napon. Szerintem egészen egyedi, nagyon rég nem látott esemény volt ez a magyar klubvízilabdában, a hangulat pedig átragadt a csapatra is, ezért sikerült nagy különbséggel győznünk. Egyébként is a tavalyi szezon egyik legfőbb pozitívuma, hogy visszahoztuk a Vasas-szurkolókat a lelátóra, megmutattuk az egész magyar vízilabdaközegnek, hogy milyen ereje, milyen háttere van ennek a klubnak. Ezért is rossz azt érezni, hogy itthon nem mindig kapjuk meg a kellő tiszteletet, megbecsülést...
 

- Ezt azért fejtsd ki, kérlek, bővebben, hogy pontosan mire gondolsz.

Nem panaszkodásnak szánom, de úgy érzem, hogy amióta kezdünk újra visszakerülni a legjobb magyar csapatok közé, azóta nálunk a klub és a szakosztály részéről is mindenki nagyon nyitott akár a szövetség, akár a sportág fontos alakjainak észrevételeire, hogy hogyan menedzseljük ezt a folyamatot. Ehhez képest viszont szerintem sok tekintetben nem kapunk megfelelő odafigyelést, pedig az Eurokupa-döntő is mutatta, hogy a magyar vízilabdának mekkora szüksége van egy sikeres, népszerű Vasasra. Ez egy kölcsönös dolog, a felek egymásra vannak utalva, és ebből szerintem még többet ki kellene hozni a jövőben.

- Ha az új igazolásainkat vesszük, Lévai Márton például friss világbajnokként csatlakozik a kerethez, de Burián Gergő is ott volt a tűz közelében a nyár folyamán.

Természetesen örülök Marci sikerének, ő egy remek kapus, ezt megmutatta a korábbi években is, komoly rutint szerzett a BL-ben, amire nekünk nagy szükségünk lesz. Burián Gergő számára nagyon fontos lesz a következő szezon, hogy a Vasasban nyújtott játékával megmutassa Varga Zsoltnak, hogy számíthat rá az olimpián. Konarik Ákos pedig ugyan nem most érkezett, de az ő helyzete is pontosan ugyanez. Én nagyon nyitott vagyok, és klubedzőként mindent meg fogok tenni, hogy segítsek nekik ebben. Ahogy egyébként hosszabb távon Dala, Lakatos, Batizi és más fiataljaink is közel kerülhetnek a tűzhöz. Én azt gondolom, hogy a magyar válogatottnak idővel szüksége lesz több Vasas-játékosra, amiért nyilván nekünk is tennünk kell sokat, másfelől ez is annak a dolognak a része, amiről az előző válaszomban beszéltem. Persze biztos most sokan felvonják a szemöldöküket, hogy ez a szerb ember miért okoskodik bele a magyar vízilabdába, a nemzeti csapat ügyeibe, de én is itt élek, ebben a közegben, és sosem féltem elmondani a véleményemet.
 

- Két szerb játékos is érkezik, mindketten olimpiai bajnokok, Rasovics a vébé gólkirálya lett, fantasztikus formát mutatott Japánban. Dedovicsról viszont kicsit kevesebbet hallottunk az utóbbi időben. Mit tudsz róluk elmondani?

A kiindulási pont az, amivel én is maximálisan egyetértek, hogy csak olyan játékos jöjjön Magyarországra légióskodni, akiktől tudnak tanulni a magyar fiatalok. Rasovics és Dedovics ennek szerintem maximálisan megfelelnek. Rasovics fukuokai játéka engem kevésbé lepett meg, játszottam vele együtt korábban a válogatottban, elég jól ismerem a képességeit, benne van ez a szintű teljesítmény, ezt megmutatta korábban Magyarországon, de az utóbbi években a Novi Belgrádban is. Nála azt kell majd jól megoldani, hogy ilyen kevés pihenő után kellően friss tudjon lenni a klubszezonban is, de ugyanez igaz természetesen Randjelovicsra is. Rájuk egyértelműen vezérszerep hárul majd. Ami Dedovicsot illeti, ő személyes okok miatt valóban kicsit háttérben volt az elmúlt időszakban, de egy nagyon jó mentalitású játékos, remek képességekkel, aki védekezésben is rengeteget segíthet nekünk. Nagyon örültem, hogy az utolsó pillanatban sikerült őt is leigazolni, fontos láncszem lehet.

- Látod már magad előtt, ahogy összeáll egybe ez a sok láncszem?

Megvan az elképzelésem erről, és az is biztos, hogy továbbra is mindenki kemény munkára számíthat, de ahogy mondtam, emellett a megfelelő hangulat is kulcsfontosságú lesz a csapat körül. Szerintem a fiatalok új energiát, frissességet hozhatnak magukkal, de maradtak azért bőven rutinos játékosaink, ha pedig ebből összeáll egy jó egység, akkor szerintem szép reményeink lehetnek.
 

- Átalakultak kicsit az erőviszonyok is a magyar bajnokságban, a Fradi tovább erősödött, mi viszont papíron mögéjük léphetnénk. Milyennek jósolod a következő szezont?

Papíron valóban ott kellene lennünk a második helyen, de azért sok minden előfordulhat a magyar bajnokságban. Viszont mellébeszélni sem akarok, mert tényleg döntőt, döntőket akarunk játszani, erre alkalmas ez a keret. Ha felfelé tekintünk, a Fradi kicsit olyan lesz, mint a Pro Recco. Kiemelkedő nemzetközi sztárok mellett ennyi friss világbajnokkal ők nyilvánvalóan más szintet képviselnek majd. Ez viszont nem azt jelenti, hogy a nagy számok törvénye alapján ne lehetne őket is megszorongatni. Ehhez rengeteg munka és nagyon harapós mentalitás kell, el kell hinni, hogy egyszer majd jön a sansz, és akkor őket is le lehet győzni. Éppen erre a felfogásra utaltam hiányként a tavalyi szezon kapcsán.

- A bajnoki negyedik hely ugye azzal is jár, hogy nem lesz BL, hanem az Eurokupában próbálkozhatunk, immár címvédőként. Ott mi a cél?

Talán mondhatjuk, hogy a hazai porond most hangsúlyosabb lesz, mert az építkezésünk szempontjából az a legfontosabb, hogy magyar szinten odaérjünk a legjobbak közé. Ettől még persze címvédőként az Eurokupa is nagyon fontos, új lebonyolítási rend jön, erősebb mezőnnyel, de szeretnénk ott is minden meccset megnyerni. És akkor még lesz egy bónusz, egyfajta jutalomjáték is, hiszen minden bizonnyal Budapesten fogadhatjuk majd ősszel a Pro Reccót az Európai Szuperkupa döntőjében.

- Varga Zsolt a magyar válogatott világbajnoki aranyérme kapcsán mesélt arról egy interjúban, milyen hosszú, küzdelmes folyamat volt számára, amíg sikeres játékosból eljutott odáig, hogy edzőként is működjenek az elképzelései. Lehet ő egy példa számodra?

Jó kapcsolatban vagyok Zsolttal, nagyon nagyra tartom őt edzőként, sokat szoktunk beszélgetni, így pontosan tudom, mire gondol. Mondhatjuk, hogy jelenleg ő a világ legjobb edzője, de tényleg hosszú és kemény út vezetett idáig számára. Emlékszem még olyanra, amikor már ő volt az edző, és a Fradi tízzel kapott ki a Szolnoktól. Ők is óriási változtatásokat hajtottak végre a keretükben, mire megtalálták a megfelelő karaktereket. Az biztos, hogy Zsolt elképesztő munkát tett bele ebbe a projektbe, hihetetlen energiával és motivációval építette fel magát edzőként, végig kitartva a saját elképzelései mellett, és a végén neki lett igaza. Ez mindenképpen egy nagyon jó példa. Persze ahhoz, hogy egyáltalán sansza legyen ilyen eredményekre, szüksége volt a klubjánál egy kivételes háttérre is.
 

- Akkor csak a Fradi-modellt kell lemásolni a Vasasnál is?

Bizonyos szempontból lehet meríteni belőle, de szerintem egy magyar csapat sem kap olyan támogatást, olyan stabil hátteret ma a magyar vízilabdában, mint a Fradi. Ennek hiányában pedig nehéz öt vagy akár tíz évre előre tervezni. Márpedig ennyibe telne egy komoly építkezés. Mi a magunk részéről nagyon hálásak lehetünk a szponzorainknak, az A-Hídnak és a Plaketnek, hiszen nekik köszönhető, hogy ilyen célokért küzdhetünk. Emellett azt is folyamatosan tapasztalom, hogy a klub vezetői, elsősorban Markovits László és Polgár-Veres Árpád kiemelt energiát és lobbitevékenységet fektetnek abba, hogy működjön ez a felnőtt csapat és ilyen hátterünk legyünk. Én hosszú távra tervezek a klubnál, de sosem tudhatom, mit hoz a holnap, így próbálom kiélvezni a jelenben a munkát, és az olyan pillanatokat, mint az Eurokupa-győzelem.

- Hogy érzed, hol tartasz a sikeres edzővé válás rögös útján?

Még mindig nem mondhatom magamat tapasztaltnak, de úgy érzem, a csapattal együtt haladok előre, folyamatosan tanulok, a szenvedély pedig változatlan bennem, minden pillanatomat kitölti ez a munka. Igazság szerint a következő szezon kapcsán vezetőedzőként én is bemondtam egy all in-t, hiszen a hosszú távú siker érdekében meghúztuk ezeket a nagy és sok szempontból kockázatos változtatásokat. Én ebben a koncepcióban maximálisan bízom, de ha így sem lesz eredmény, akkor én leszek az első, aki levonja a saját szempontjából a következtetéseket. Tudjuk, milyen az edzői munka, hiába érzed azt, hogy mindent beleadsz, ha nem jön a siker, akkor ez senkit nem érdekel. Most azt érzem, hogy léptünk előre kettőt, a fejünk már kint van a vízből, de van még hátra vagy húsz lépcsőfok…
 

- Augusztus 18-án, Szentesen, a Magyar Kupa selejtezőivel már el is startol a klubszezon. Szinte nem is fogtok tudni addig teljes csapattal készülni. Mi a terv ezekre a meccsekre?

Valóban kevés lesz az idő, hiszen jelenleg három játékosunk még a vébé utáni rövid pihenőjét tölti, másik három pedig Kínában, az Universiadén szerepel ezekben a napokban, de ez van, meg kell oldanunk, hogy összeálljunk valahogy. Három meccset játszunk majd Szentesen két nap alatt, ami önmagában is komoly feladat. Pénteken a Szolnokkal kezdünk, az lesz a legnehezebb, nem sokat tudunk róluk, de nyilvánvalóan nyerni szeretnénk. Az egyébként egy remek dolog, hogy a szövetség lépett a nyitott medencés, nyári lebonyolítás felé idén a Magyar Kupában, illetve az is látványosabbá teszi majd a meccseket, hogy huszonötös pályán rendezik őket. Próbáljuk ezt is szimulálni, a Komjádiban nyitott medencében is fogunk edzeni még addig. A Magyar Kupa-selejtezőnél előrébb pedig most nem tekintenék, de őrült szezon jön, egy év alatt három világversennyel, szóval különösen a válogatott játékosok terhelését, pihenését kell majd ügyesen beosztani. Azt pedig már elmondtam korábban, hogy mik lesznek a Vasassal a céljaink. Várjuk a meccseinkre a szurkolóinkat nagy szeretettel továbbra is!