- Hat hónap. Csupán ennyi ideje dolgozol a csapatnál. Nyilván volt egy előzetes elképzelésed. A kérdés, hogy ehhez képest mit kaptál a közös munkától?

Még csak hat hónap? Most, hogy mondod, tényleg… Milyen kevés idő ez, egy csapat és egy edző életében szinte semmi… Amikor idejöttem, benne voltunk a szezon közepében, nem is tudtam volna és nem is akartam gyökeres változásokat hozni. Nekem kellett inkább a csapat életébe beilleszkednem. Jól fogadtak, jól is sikerültek az első meccsek, nem lehetett panasz a hangulatra. Az év végére mégis mélyre kerültünk. Különösen, amikor decemberben kikaptunk a Komjádiban a Kaposvártól…

- Utána Neked is volt pár heted gondolkodni. Mire jutottál?

Arra, hogy el kell kezdenünk dolgozni. Nagyon keményen dolgozni. És hogy kellenek szigorúbb szabályok, az edzéseken és a medencén kívül is. Ezt el is mondtam a csapatnak az első januári edzésen, hogy kicsit más lesz minden. Nem volt könnyű az eleje, voltak nehézségek, konfliktusok is, idő kellett, amíg mindenki hozzá szokott az új rendszerhez. Abszolút partner volt ebben Fridvalszki Marcell a kondiedzések terén és Mátéfalvy Csaba is a kapusokkal, és szép lassan ráálltunk egy jó pályára. Tényleg nagyon sokat edzettünk, de egyre jobb lett a hangulat, ahogy ennek kezdett kijönni az eredménye. Mindenki sokkal nagyobb felelősséget vállalt saját magáért.

- Ez volt korábban a gond? Nem vállaltak fel bizonyos dolgokat a játékosok?

Volt ilyen probléma, bár ilyen tekintetben nagyon egyértelmű az álláspontom.  Ha valami nem működik, nem jön az eredmény, akkor a legrosszabb, amit az edző tehet, ha a játékosait hibáztatja. A felelősség mindig elsődlegesen az edzőé, ő az, aki egy nagyobb gödörből ki tudja rángatni a csapatot. Sok helyen megfordultam játékosként, és pontosan tudom, hogy ez így működik.

- Volt olyan, amikor reménytelennek érezted a helyzetet?

Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok az a típus, aki elkeseredik. Én mindig inkább a kihívást, a megoldást keresem, ha nem így lenne, nem is vállaltam volna el, hogy edző legyek a Vasasnál. Az pedig, hogy nem megy néha a csapatnak? Nézz meg bármilyen sportágat, a világ legjobb csapatainál is van olyan, hogy nem megy nekik. Hiába tűnik minden tökéletesnek, hiába dolgozik jól a csapat, a meccsen mégis kikapnak. Ez benne van. Persze, azért voltak extrém helyzetek, és nemcsak a vereségekre gondolok, hanem azt is nehéz volt feldolgozni, amikor elvesztettük váratlanul Méhes Jenőt. Főleg úgy, hogy én még csak két hónapja voltam a csapat mellett. De őszintén mondom, a legrosszabb pillanatokban is hittem, elsősorban magamban, a játékosokban és a klubban is. Sokakkal ellentétben.

- Kikre gondolsz?

Lehet, hogy erről nem kellene beszélnem, de elmondom, mert a csapattal is sokszor téma volt. Én úgy láttam, amikor a Vasashoz érkeztem, hogy a vízilabdavilágban sokan nem igazán hittek ebben a csapatban, mondván, hogy nincs jól összerakva, és nem a megfelelő játékosok játszanak nálunk. Erről tényleg sokat beszélgettünk a csapattal, egyénileg is rengetegszer leültem egyes játékosokkal. Szerettem volna, ha tudják, hogy szerintem több van bennük.

- A szezont ívét nézve, egy idő után el is hitték.

Igen, de kellett hozzá idő, mire kiismertük egymást. Ők is tudták, mire számíthatnak tőlem egyes helyzetekben, és én is, hogy ők mire képesek adott szituációban. Rájöttem, hogy mi az a rendszer, amiben a leghatékonyabbak tudunk lenni. Ebben sok tapasztalatot szereztem, és a végére elkezdett működni a dolog. Ha megnézed, akkor egyre több jó egyéni teljesítményünk lett a szezon utolsó meccseire. Ezért is tudtuk ilyen magabiztosan megszerezni a bajnoki bronzérmet. De be is fejezem ezt a gondolatmenetet, nem akarok hat hónap után mindentudónak látszani és hosszasan filozofálni arról, hogyan működnek a dolgok a vízilabdában. Még nekem is rengeteget kell tanulnom.

- Mindet egybe véve, a bajnoki bronzérmet milyen eredménynek tartod?

Önmagában nézve mondhatjuk, hogy nem egy különleges siker, de az említett körülmények miatt nekünk ezt értékelnünk kell. És az is fontos, hogy szerintem a szezon végére újra kivívtunk némi tiszteletet, ami nagyon számít, mert a Vasas nem volt meghatározó klub az utóbbi időben vízilabdában, és ilyen szempontból is vissza kell építenünk magunkat.

- Visszautalva az első kérdésre, akkor nem bántad meg, hogy belevágtál, igaz?

Rendben vagyok magammal, kiegyensúlyozottnak és pozitívnak érzem a helyzetemet a Vasasnál. Ebben sokat segít, hogy maximálisan érzem a klub támogatását, és azt, hogy befogadtak. Nagyon jó a kapcsolatom Markovits Lászlóval és Polgár-Veres Árpáddal, és mindenkivel, aki az anyaegyesület részéről segíti a munkámat. És persze ugyanezt elmondhatom a stábomról is. Hálás vagyok a szponzorainknak, különösen az Apáthy-családnak az A-Híd részéről és Tóth Gyulának a Plakettől, hogy ott vannak mögöttünk. És meg kell említenem az utánpótlást is, Földi Lászlóékat, akik szintén nagyon fontosak hosszú távon a felnőtt csapat szempontjából. Nem mindig könnyű ennyi embert, ennyi szempontot összehangolni, de ezt tartom a siker fő kulcsának, hogy ebben a rendszerben mindenki közösen tegyen a sikerekért. Ez olyan, mint egy puzzle, minden elem kell hozzá, hogy a végére összeálljon valami komplett.

- Hosszú szünet jön, valószínűleg, októberig nem látunk Vasas-meccset vízilabdában, milyennek látod a jövőnket?

Őszintén szólva, a mi szempontunkból kifejezetten sajnálom, hogy máris vége a klubszezonnak és több hónap szünet jön, hiszen éppen csak belelendültünk…. Persze az büszkeség, hogy több játékosom ott lehet nyáron a válogatottakban a világversenyeken. Ami a Vasas jövőjét illeti, lesz néhány változás a keretben, szerencsére nem sok, és úgy érzem, összességében erősödni fogunk. Ez azzal jár, hogy néhányaktól sajnos el kell búcsúznunk, de ilyen a sport. Ősszel elindulunk a Bajnokok Ligája selejtezőjében, ami egy újabb nagy lépcső és nagy lehetőség, hogy visszahelyezzük a Vasast a nemzetközi térképre. Szeretnénk feljutni a főtáblára, de nem lesz könnyű. Ami pedig a bajnokságot illeti, a döntőbe jutást fogjuk megcélozni, ahogy nyilván az OSC és a Fradi is. Meglátjuk, hogy alakul a szezon, egy biztos, én továbbra is kemény munkát, de jó hangulatot ígérek, teljes mértékben a csapatra fókuszálva. Ennek jegyében szeretném nagyon részletesen kielemezni az elmúlt hat hónapunkat is, hogy ebből tanulva is még jobbak lehessünk majd.