Szó szerint kapkodta a fejét az ember, amikor este hat körül körbepillantott a Folyondár utcai létesítmény bejáratánál. Ha balra néztünk Faragó Tamást, ha jobbra Taróczy Balázst fedezhettük fel, Raduly Józsi bácsi és Ihász Kálmán kedélyesen beszélgettek az egyre sokasodó ismerősökkel, Kovács „Kokó” István tévéinterjút adott, Steinmetz Ádám pedig elgondolkodva figyelte a vitrinekbe kiállított ereklyéket. Csak jöttek számolatlanul a sportolók, edzők, szurkolók, politikusok, színészek és újságírók. Nagyon ritka, szinte páratlan alkalom tanúi lehettünk, a sportélet ennyi kiválósága ritkán verődik össze egy helyen.

Ezúttal mégis természetes volt, hogy mindenki megjelent, a közös szerelem, a százéves Vasas hozta össze mindnyájukat az ünnepi gálára.

Eleinte szokatlanul festett a Folyondár utcai csarnok: a hangos dobszónak, a csatakiáltásoknak és a röplabda pálya kellékeinek szerda este nyomát sem találtuk. Helyette kellemesen halk zene szólt, ahogy beléptünk a piros-kék félhomályba, közel kilencszáz vendég érkezésére vártak az ízlésesen megterített asztalok. Fél hétre megtelt a csarnok, Gundel Takács Gábornak pedig nehéz dolga volt az első programpont felkonferálásakor: az egymást régóta nem látott barátok csak nehezen tudták félbeszakítani a megkezdett történeteket.

A nosztalgiázás aztán gyorsan folytatódhatott magától is, hiszen kezdésként egy részletet vetítettek le Dobor Dezső: Száz év, Száz perc című centenáriumi filmjéből.
Rövid köszöntőjében Markovits László, klubunk ügyvezető elnöke megemlékezett Körmöczy Zsuzsáról, Illovszky Rudolfról, Németh Imréről, Kozma Istvánról és a Vasas-család többi nagyszerű tagjáról, akik már nem élhették meg a századik születésnapot.
A gáláról nem hiányozhattak a közjogi méltóságok sem, Kövér László, a Magyar Országgyűlés Elnöke a sport tisztaságságról és szépségéről beszélt, amelyhez az évtizedek során a Vasas kiválóságai is nagyban hozzájárultak. A házelnök személyes élményeivel zárta beszédét, amelyből kiderült, hogy ő maga is a piros-kék színekért lelkesedik gyermekkora óta.
Orbán Viktor miniszterelnök levélben szólt az ünnepség résztvevőihez, melynek fő motívuma a klubhűség volt. Ezután dr. Tóth József, Angyalföld polgármestere osztotta meg az egybegyűltekkel vasasos kötődéséről szóló történeteit, kiemelve Illovszky Rudi bácsival ápolt baráti viszonyát.

A megnyitó után felszolgálták az ünnepi fogásokat, a vacsora szüneteiben pedig zenés-táncos produkciók és a centenáriumi film további részletei emelték az ünnep fényét. Utóbbinak köszönhetően megtudhattuk például azt is, hogy melyik étel hiánya miatt mondott nemet Farkas János egy kecsegtető külföldi ajánlatra.

Az est folyamán többen is köszöntötték a százéves Vasast: Borkai Zsolt, a MOB elnöke érdemérmet ajándékozott a klubnak, a Magyar Posta pedig a centenárium emlékére egy különleges bélyeget hozott forgalomba. A legmeghatóbb pillanat mégis a kitüntetések átadása volt, a színpadon a vakuk villogása és sűrű vastaps kíséretében felsorakoztak a klubnál hosszú időt eltöltő olimpiai, világ – és Európa-bajnokok, valamint a piros-kék színeket évtizedek óta szolgáló edzők, szakvezetők és dolgozók. Ennél alkalmasabb színhely aligha kínálkozott érdemeik elismerésére.

Este tizenegy óra is elmúlt, amikor sor került a hivatalos zárásra, a színpad elé hozták a piros-kék marcipánnal díszített tortát, Markovits László pedig köszönetet mondott a résztvevőknek és a gála szervezőinek, majd lezárta a túlzás nélkül történelminek számító eseményt.

Lassan szállingózott csak kifelé a tömeg a csarnokból, mindenki felfedezett még egy rég nem látott arcot a tömegben, akivel meg lehetett állni egy rövid beszélgetésre. A Vasas-család tagjai meghitt hangulatban találtak újra egymásra, ennél nagyobb elismerés pedig aligha kell a centenáriumi ünnepségsorozat megálmodóinak. Egy biztos, ez a szerda este maximálisan méltó volt a Vasas századik születésnapjához. Erre szokták mondani: felejthetetlen élmény, ami csak százévente egyszer adatik meg. Így aztán roppant szerencsésnek érezheti magát mindenki, aki ott lehetett a Folyondár utcában…