Nagy Laura körül azóta csendesebb lett a világ, a koronavírus-járvány miatt korábban befejeződött a hazai bajnokság és a nemzetközi korosztályos versenyek is megritkultak. A tizennyolc esztendős bajnok azonban ezt korántsem bánja, hiszen nemsokára érettségizni fog:

- A suli szempontjából még örültem is a karanténnak, mert korábban sokat hiányoztam – árnyalta a vírus miatt kialakult helyzet megítélését Nagy Laura. – Az ifi olimpia előtt a B-csoportos, azt követően pedig az A-csoportos juniorvébére készültünk, majd utaztunk, így az elmúlt télen volt elfoglaltságom bőven. Még edzőim, Nagy Gyöngyi és Jakab Zoltán is kicsit túlzónak tartották a megterhelést. Jól esett tehát a pihenés és az iskolai dolgokkal való foglalkozás. A visszatérés pillanatában úgy éreztem, hogy a legfontosabb dolgok megmaradtak, s csak néhány apróságon kellett finomítani. A technikát csiszoljuk most leginkább, és persze javítjuk a hibákat, amelyek mindig vannak.

− Eszedbe jut még néha a győzelem nagy napja? Biztosan felemelő érzés volt.

Bevallom őszintén, olyan gyorsan történt az egész, hogy abban a pillanatban azt sem tudtam, hol vagyok? Az elődöntőt szinte azonnal követte a döntő, majd az eredményhirdetés, csak kapkodtam a fejem. Akkor és ott, nem is tudtam feldolgozni a történteket. Éppen ezért csak álltam, mosolyogtam és mindenre bólogattam. Nem tudtam mit mondani.

− Változott bármiben is az életed azóta?

A suliban természetesen mindenki örült a győzelmemnek, és a külvilág felé is sokan büszkélkedtek velem, aminek természetesen nagyon örültem. Most már egyre kevésbé jön fel a téma, de szerintem ez így normális. Szerintem a mai napig nem éreztem át igazán, hogy mekkora lehetőséget kaptam az élettől.

− Arra gondolsz, hogy a véletlen a világ egyik legjobb fiatal curlingesét, a kanadai Nathan Youngot sorsolta melléd párnak?

Persze annak is örültem, de igazából azért drukkoltam, hogy olyan társat kapjak, akivel tudok beszélgetni, tehát kapcsolatot építeni. Enélkül ugyanis nem lehet a mi sportágunkban eredményesen játszani. Voltak olyan vegyes párosok, amelyek nem értettek szót egymással, hiába voltak tehát jók egyénileg, együtt mégsem ment a dolog. Szerencsére jól beszélek angolul, így nekünk a kommunikáció nem jelentett problémát. Azt hiszem ezzel léptünk el a mezőnytől.

− A döntőt követően partnered, Nathan, szinte végig téged dicsért.

Szerintem mind a ketten nagyon jól játszottunk, tény, hogy én dobtam az utolsó köveket, amin sok múlt. De ha előtte ő nem remekel, akkor én sem tudtam volna a végén mit csinálni. Igazi csapatmunka volt.
 

Egy kis múltidézés a kamaraerdei pályán, Dencső Blanka szakosztályvezetővel. Laura büszkén mutatja olimpiai érmét.
 

− Szüleid, a világbajnoki ezüstérmes vegyespáros tagjai, Szekeres Ildikó és Nagy György is megérkezett az utolsó napra. Örültél a jelenlétüknek?

Nagyon jól esett. Ugyanakkor különösen meg akartam nekik mutatni, hogy mit tudok, s ezzel a saját vállaimra tettem terhet. Szerencsére jó versenyzőtípus vagyok és az ilyen jellegű stresszhelyzetekben mindig jobban teljesítek. Ez így volt most is, végeredményben tehát segítettek a jelenlétükkel. De nélkülük egyébként sem jutottam volna el idáig. Otthon gyakran nézünk közösen meccseket, s ilyenkor megbeszéljük mit, hogyan kell csinálni. Ezek a társalgások nagyon sokat adnak nekem, nélkülük fele annyit sem tudnék a pályán, mint amennyit most tudok. És akik rajtuk kívül az életemben és a curlingben egyaránt nagyon fontosak számomra, azok a nagynéném és a nagybácsim, Nagy Gyöngyi és Jakab Zoltán. Ők az edzőim, s bár családtagok, a jégen megpróbáljuk professzionális szinten tartani a kapcsolatunkat. Nehogy ez a kapcsolat megzavarja a junior leánycsapat egyensúlyát.

− Mit szeretsz a legjobban a curlingben?

Azon túl, hogy jó erőnlétet igényel, számomra az benne a legjobb, hogy valójában egy logikai játék. Fejleszti a figyelmet és megtanít stratégiát építeni, gondolkodni.

− Mik a terveid a jövőre nézve? A curling gondolom továbbra is központi helyet kap az életedben.

Nehéz ezt előre megmondani, mert pillanatnyilag nem tudom, merre visz az élet. Mindenképpen szeretnék egyetemre menni, továbbtanulni. S bár eddig elég sok áldozatot hoztam a sportágért, de ezt nem lemondásként élem meg, élvezem a curling minden pillanatát. Olyan fiatalon ért ez a siker, előttem még az egész élet! Tényleg nem tudom milyen irányban haladok tovább. Az biztos, hogy a curlinghez nagyon szoros szálak fűznek, kisebb koromban évente cseréltem a sportokat, itt viszont megragadtam, mi több sikeres is lettem. Azt hiszem, ez nagyon sokat számít majd a folytatásban.