Folytatjuk Vasas-arcok portrésorozatunkat, amelyben olyan személyeket mutatunk be, akik a háttérben, kicsit a reflektorfény mögött végzik mindennapi munkájukat a Vasas és sportolóinak sikeréért. Ezúttal Kolozsvári Annával, az aerobik-fitnesz szakosztály vezetőjével beszélgettünk, aki versenyzőként került egyesületünkhöz, majd itt lett edző, s mára a sportág nélkülözhetetlen személyiségévé vált a Folyondár utcában.
A Folyondár Sportcentrum májusban átadott új edzőcsarnokának nemcsak a röplabdások, hanem az aerobikosok is nagyon örültek. Közülük is talán Kolozsvári Anna volt a legboldogabb, hiszen él-hal a sportágért, s szinte a nap huszonnégy órájában körülötte forognak gondolatai. Dinamikus és kedves személyiségével nem csak a kicsiket, de a nagyobbakat is vonzza óráira. Sőt, az anyukákat is, akik szintén csapattá álltak össze, s legalább olyan lelkesen járnak az edzésekre, mint gyermekeik. A versenyekről már nem is beszélve, hiszen az aerobikban éppen az a szép, hogy a különböző kategóriákban, különböző nehézségi szinteken lehet űzni. Az életkor az ő esetükben valóban csupán egy számjegy. És pontosan ez volt az, ami Annát is a sportág felé terelte.
„Csodálatos testnevelőtanárom volt Meskóné Kőmíves Fruzsina személyében, aki mindenkivel, így velem is megszerettette a szertornát – idézi fel a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpontban töltött diákéveit az édesanyja révén görög származású Kolozsvári Anna, aki kisiskolásként azt sem tudta mi fán terem a szertorna, mégis azon drukkolt, hogy Fruzsi néni őt is kiválassza a tornasorból, s ezzel bebocsájtást nyerjen a népszerű különórára. Az aprócska kislány sikeresen szurkolt magának, megakadt rajta a szakember szeme, s ezzel "meg is pecsételődött" a sorsa. Néhány évvel később az aerobik felé vezető utat is egy testnevelőtanára, a ritmikus gimnasztikából ismert Nagy Brigitta mutatta meg neki. A görög néptánc révén a zene és a mozgás iránt olthatatlan szeretet érző, tökéletes szertornász alapokkal rendelkező kamaszlány azonnal érezte: megérkezett. Ez lesz az a sportág, amelyben kiteljesedhet. A TFSE-ben kezdett versenyezni, s egy három hetes intenzív felkészülést követően egyből a mélyvízbe dobták. Ő pedig azonnal a partra úszott.
„Brigi szinte a kishúgaként kezelt, mindenhová vitt magával, én pedig csak ámultam-bámultam, milyen ügyesek a versenyzők, s fel nem foghattam, hogyan tudnak ennyi koreográfiát megjegyezni. Azután jött egy lehetőség a Vasastól, amit azért fogadtam el, mert nyilvánvaló volt, hogy itt sokkal többet tudok kihozni magamból. Ez így is lett, bekerültem a felnőtt női csapatba, amellyel a kétezerkilences Európa-bajnokságra is sikerült kijutnunk. Nagyon jó közösség volt, sokat edzettünk, s bár a sportaerobik kategóriában csak tizedikek lettünk, a kontinensviadal mégis hatalmas élmény volt számunkra, a csapaton belül pedig életre szóló barátságok kötődtek” – emlékszik vissza a Vasasnál töltött kezdeti időszakra Kolozsvári Anna, aki az edzéseket és az erősítéseket néha még a versenyeknél is jobban szerette.
Ez a szorgalom és a befektetett munka érett később eredménnyé, hiszen egy rövid szünetet követően, ismét összeállt a társaság, s az aerodance kategóriában negyedik helyet ért el a 2013-as Európa-bajnokságon. Mivel ekkor már mindenki dolgozott, vagy egyetemen tanult, különösen értékes volt számukra a siker.
„Nyolc felnőttet nem könnyű összetartani, de megcsináltuk!” – büszkélkedik a nemzetközi elismeréssel Anna, kiemelve, hogy a kategória-váltás éppen azt bizonyítja, hogy a sportág azokat is rugalmasan képes megtartani, akiknek civil pályájuk miatt már kevesebb idejük marad az edzésekre. A sportaerobikban előírt tíz helyett az aerodance-ben az emlékezetes Eb 4. hely idején még négy nehéz elemet kellett bemutatni, mára pedig el is törtölték ezt a kötelezettséget, miközben a látványos táncbetétek igazi közönségcsalogatóként szolgálnak. Ez a rendkívül kedvelt kategória egy olyan átmenetet kínál, amely a bemutató és az edzések minőségét továbbra is magas szinten tartja, ám könnyebben kivitelezhető módon.
Ami pedig a sport és a tanulás összeegyeztetését illeti, Anna, aki éppen a sikeres Eb-szereplés idején járt a Kodolányi János Egyetemre, klubunktól kapta az egyik legnagyobb segítséget. Tanulmányai befejezéséhez ugyanis öthónapos szakmai gyakorlatra volt szüksége, amelyet végül a Vasas SC központi irodájának marketingcsoportjában teljesített. A piros-kék családhoz tartozás tehát nemcsak a sportban, de a civil életében is olyan többletet adott számára, amelyet máshol aligha találhatott volna meg. Munkája során azóta is nap mint nap érzi annak előnyét, hogy közelről megismerhette az irodai munkatársakat és tevékenységüket.
Az első, vagyis a 2009-es sportaerobik Eb- azonban nem csupán a nemzetközi szereplés miatt volt különleges esemény Anna életében. A felkészülés során kezdett el edzősködni, mégpedig a szakosztály akkori vezetője, Dóczi Dorottya invitálására, akit karrierje szempontjából máig meghatározó személyiségnek tart. Az ő keze alatt sajátította el az edzői szakma minden csínját-bínját, s hosszú éveken át nevelgették együtt a Vasashoz érkező gyerekeket. A közösen felkészített apróságok közül jónéhányan még ma is a Folyondár utcai aerobik órákon töltik szabadidejük jelentős részét. Akár tíz-tizenegy év elteltével is.
„Számomra ennél nincs nagyobb öröm. A tanítványok ragaszkodása kárpótol a szakosztály körüli sok teendőért. Ez még annál is jobb érzés, mint amikor a dobogón látom őket valamelyik versenyen. Amikor csillog a szemük, és élvezik, amit csinálnak, az a munkám legszebb része” – vall edzői hivatásáról Kolozsvári Anna, aki a nehézségekről is bátran beszél, elismerve mennyi energiájuk fekszik manapság abban, hogy a versenyzőket a szakosztályban tartsák.
„A gyerekek mindent imádnak, ami mozgás és zene. Nekik mindegy, hogy edzés vagy verseny, sőt ez utóbbi hozza igazán lázba őket. A hétvégi elfoglaltságok inkább a szülők számára jelentenek terhet, még akkor is, ha a mi sportágunkban mindössze három fordulója és egy döntője van a hivatalos Magyar Kupának. Éppen ezért, akiknek kedvük és idejük van, azokat a versenyzés világába is igyekszem bevezetni, hiszen nagy motivációt kapnak tőle, miközben kihívást is jelent a számukra. Egy idő után, már maguk is igénylik a hivatalos megméretéseken való részvételt. Ez azért fontos, mert a gyerekek egy életre profitálhatnak ezekből az aktív évekből. De hangsúlyozni szeretném, nálunk nem kötelező a versenyzés, azokkal is ugyanolyan komolyan és színvonalasan foglalkozunk, akik csak hobbinak tekintik az aerobikot. Az idő úgyis eldönti ki milyen útra lép. Mi pedig bármelyiket is válasszák, megadjuk hozzá a lehetőséget” – teszi még hozzá a Vasas aerobik-fitnesz szakosztályának vezetője, aki a mai napig nem bánta meg választását, s a sportág iránti szeretetéből merített motiváció az, amellyel tanítványait is napról napra munkára ösztönzi.
Fotók: Vasas Attila
