A siker körülményeiről a szakosztály szakmai vezetőjével, Krivacsevics Dragoljubbal beszélgettünk.

Jól indult a szezon, fontos győzelmet arattak a PINKK, a Cegléd és a BEAC ellen. Ám ekkor jött a koronavírus, amelyet a csapat többsége elkapott. Az alapszakasz tehát korántsem volt zavartalan.

Én azért árnyaltabban fogalmaznék, hiszen a pandémia valamennyi csapatot érintette, ami alól mi sem voltunk kivételek. Tizenegy játékosunk kapta el a vírust és a stáb egy része is beteg lett. Az valóban nem volt szerencsés, hogy éppen egy nagyon jó szériát szakított meg, de hát ilyen az élet.

Milos Pavlovic és Krivacsevics Dragoljub a legnagyobb egyetértésben irányítják a felnőtt női együttest Pasaréten

Minek volt köszönhető ez a remek kezdés?

Fontosnak tartom, hogy jól sikerült a nyári alapozás és az új edzővel is gyorsan megtalálták a közös hangot a játékosok. A jó széria azonban sokkal inkább az akadémián folyó folyamatos és szisztematikus szakmai munka eredménye volt. Mindig két-három évre előre tervezünk, alulról építkezve, a korábbi kadet és juniorjátékosok beéréséhez alkalmazkodva. Egyetlen külföldi játékosunk van, ám őt is ennek szellemében választottuk ki. Brianna Fraser még csak huszonnégy éves, nap mint nap fejlődik, gyakorlatilag Pasaréten válik nemzetközi szintű kosárlabdázóvá. Ezt ő is tudja, s pontosan egybevág a személyes terveivel, ezért is maradt nálunk. Mellé igazoltuk Papp Klaudiát a kulcsfontosságú irányítói szerepkörre. Vele kapcsolatban is fontos szempont volt, hogy egy fiatal, magyar tehetséget válasszunk. Úgy gondoltuk, első számú irányítóként meg tudja majd mutatni, hogy akár a felnőtt válogatottban is helye van.

A szerb szakember kiválasztásakor is hasonló elvek vezérelték a szakosztály vezetését?

Természetesen. Olyan edzőre volt szükségünk, aki fiatal játékosokkal is dolgozott már, így ezen a téren jelentős tapasztalata van. Milos pedig ilyen. Nem könnyű feladat úgy meccselni hétről hétre, hogy közben a csoportos és egyéni fejlesztések is hasonló súllyal esnek latba. Sőt, utóbbi bizonyos időszakokban akár még fontosabb is lehet. Ráadásul egy fiatallal egészen másképp kell bánni, mint egy idősebb, kész játékossal. Ehhez is tudás és tapasztalat kell. Épp a napokban beszélgettünk Milossal arról, hogy eddig egyetlen konfliktus sem nehezítette a dolgunkat. Pedig egy csapat életében ez nagyon ritka.

Papp Klaudia (9) és Brianna Fraser (34) a Csata elleni mérkőzésre készül Milos Pavlovic utasításai szerint. Mindkettőjükre kulcsszerep vár a találkozón.

A lányok is mindig hangsúlyozzák milyen jó a hangulat az együttesen belül. Ez valóban ennyire fontos lenne?

Igen. Nagyon fontos. Ha a csapat jól együtt van, akkor lehet csak igazán fejlődni. Nálunk még senki sem kész játékos, még az „idősebbek” is formálódnak, alakulnak. Szerencsére mindannyian éhesek a tudásra, örömmel tanulnak, szeretnek dolgozni. De bármennyire is tervezett és minőségi munka folyik is nálunk, nagyon nehéz előre megmondani, hogy az adott szezonban ki milyen teljesítményre lesz képes.

Ezek szerint az idény előtt sem lehetett pontos elvárásokat megfogalmazni?

Az ő esetükben nem. Ha mindenki a tőle elvárt fejlődést hozza, csak akkor van esély egy jobb eredményre. Most ez történt, és ennek köszönhető ez a siker is. Megjegyzem, az idény elején a legtöbben azt jósolták, hogy a kiesés ellen fogunk küzdeni. Én akkor is bíztam abban, ha a lányok dinamikusan fejlődnek, akkor a rájátszás sem elérhetetlen. De biztos persze nem lehettem benne. A magyar női bajnokság ráadásul nagyon erős, a Sopron személyében az Euroligában, a Szekszárd révén pedig az Európa-kupában van sikeres együttesünk. Mindenki büszke a teljesítményükre, amihez csak gratulálni lehet. Minket is motivál, hogy ilyen ellenfeleink vannak. Számomra azonban az akadémiánkon folyó munka a legszebb, hiszen zömében saját nevelésű játékosokkal és egyetlen fiatal idegenlégióssal harcoltuk ki a nemzetközi indulás jogát. Szerintem, ez a magyar kosárlabdázás számára is siker, nemcsak nekünk.

A szezon előtt hogyan tervezik meg a csapat összeállítását?

Mindig van két-három kosárlabdázó, akiknek nagyobb szerepet szánunk. Az idén Tóth Orsi beépítése volt az egyik nagy kihívás, aki alázatos edzésmunkájának köszönhetően stabil felnőtt játékossá vált. Ő a jövő embere, aki már a felnőtt válogatottba is kapott meghívást. Nadija Smailbegovic tavaly második számú irányítóként kevés lehetőséghez jutott. Mivel idén lesz húsz éves, csak a következő szezonban dobtuk volna igazán a mély vízbe, ám az élet közbeszólt Papp Klaudia sérülésével. S bár már a szezonban is többször jó teljesítménnyel rukkolt ki, a playoffban, Dia helyettesítésével mutathatta meg igazán mit tud. A kitartásának, az akaratának és a munkabírásának köszönheti az idén felmutatott fejlődést. Az ő példája mutatja leginkább, hogy jó munkával, a kínálkozó lehetőségeket kihasználva, három év alatt olyan játékossá vált, aki sorsdöntő pillanatokban is megállta a helyét.

A húszesztendős Nadija Smailbegovics a váratlan helyzetben is nagyszerűen megállta helyét Papp Klaudia helyettesítőjeként

Rajtuk kívül kik kaptak még meghatározó szerepet idén?

Például Madár Eszter, aki a fontos momentumokban kulcsjátékossá tudott válni. Még akkor is, ha vékony alkata miatt, fizikálisan nehezen veszi fel a harcot a többi csapat centerével. Emiatt a hármas poszton is próbálkoztunk vele, ám olyan nagy szükség volt magas emberre, hogy maradnia kellett a palánk alatt. Ebben közrejátszott Budácsik Dorottya kiesése, előbb az elhúzódó koronavírus, majd a lábsérülése miatt. Pedig rá ebben a szezonban kulcsszerep várt volna. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a rájátszásra vissza tudott térni. Jövőre még több felelősség lesz a vállán. Madár Kata is sok jó meccsel járult hozzá a sikerhez, ahogy Szerencsés Tamara is, aki a védekezésben lett a csapat egyik legjobbja. Ha Tami ugyanolyan alázattal végzi a csoportos, valamint az egyéni edzéseket, mint idén, jövőre még nagyobb fejlődés várható tőle.

Nem beszéltünk Bach Boglárkáról, aki csapatkapitányként sokszor vitte vállán a csapatot az idény folyamán.

Így van, nagyon örülünk annak, hogy képes lett erre a nehéz feladatra. Pedig ő is csupán huszonnégy éves, de nálunk ő számít rutinosnak. Úgy gondolom, nagyon nagy tartalékok vannak még benne a jövőre nézve. Remélem, hogy ez a csapat még sokáig együtt marad, hiszen a mezőny legfiatalabb együtteseként már most bravúrosan szerepelt.

A bajnokságnak azonban még nincs vége, fontos párharc vár a lányokra, amely az ötödik hely sorsáról dönt.

A csapat egységes, az edzésmunka kifogástalan, mindenki tudja a dolgát, a játékosok fejben is erősek. Amit szerettünk volna, azt már elértük, tehát felszabadultan játszhatnak az utolsó meccseken. Önbizalmuk van, látják, mire képesek. Az biztos, hogy mindenki százszázalékos teljesítményre törekszik majd, számomra pedig csakis ez számít.

Fotók: Vasas Attila