Vasas Óbuda – Jászberényi RK  1:3 (-18, 27, -18, -15)
Folyondár utca, 250 néző.
Vezette: Kiss Z., dr. Árpás K.

Vasas: Vietti 1, Török 4, Haneline 13, Simic 7, Kostelanská 12, Bodovics 11. Csere: Juhár (liberó), Cappelli 5, Durst, Mihály 1.
Vezetőedző: Jókay Zoltán

Jászberény: Borsos 7, Bleicher N. 8, Sevcsuk 13, Pintér 15, Adamenya 5, Miklai 20. Csere: Lékó (liberó), Bertók.
Vezetőedző: Deme Gábor

Ha egyenes úton szeretnénk a bajnoki elődöntőbe kerülni,  az elkövetkező mérkőzéseken minimalizálni kellene a botlások számát. Ez a tény mindenki számára ismert volt, így joggal várhatták a lelátón helyet foglalók, hogy egy harcos, elszánt Vasas Óbudát látnak majd a pályán vasárnap kora este.
Ehhez képest rendkívül bizonytalanul, de ami még rosszabb eredménytelenül is kezdtünk. Rövid idő alatt ledolgozhatatlanak tűnő nyolcpontos hátrány alakult ki.  A lelkesedés azonban ekkor még megvolt, és ha sok hibával is, de tisztességesen lehoztuk az első játékrész hátralévő szakaszát.
A folytatásban pedig arra gondolhattunk, hogy a "rendes" kerékvágásba zökkent a mérkőzés menete. 17:8-ra vezettünk, simának tűnt a szett. Aztán amikor ezután 23:21 volt, de már oda, cseppet sem voltunk boldogok. Négy szettlabdát hárítva azért sikerült egyenlíteni, de ami utána történt az inkább kínosnak mondható.
Alárendelt szerepbe kényszerültünk a Folyondár utcában, ezt maximum egy-egy bajnoki döntőben tapasztalhattuk az elmúlt két évtizedben. Nem tudtunk komoly ellenállást kifejteni, a jászberényiek nagyobb erőfeszítés nélkül szerezték meg a győzelmet.
Mi pedig vereséggel kezdtük az Extraligát, az ellenfél színeiben játszó egykori játékosunk Miklai Zsanett egyik ütése nyomán pedig erőtlenül felhangzott az "Üssed Zsani, üssed..." rigmus a Vasas-táborban...

fotó: Vasas Attila

Jókay Zoltán vezetőedző:
- Elnézést kérek minden kilátogató szurkolónktól, akik annak reményében érkeztek a csarnokban, hogy látnak egy jó meccset, gazdagodnak egy pozitív élménnyel. Sajnos nem tudtunk megfelelni a cseppet sem rendkívüli igényeiknek.
Értehetetlen számomra ami történt három nappal egy olyan találkozó után, amelyikből erőt, önbizalmat meríthettek volna  játékosaim. Mindenki tisztába volt azzal, hogy innentől a bajnokságban már valamennyi mérkőzés kulcsfontosságú, nem lehet lazítani egy pillanatot sem. Ehhez képest 0:8-al kezdtük a  meccset. A második szettben 17:8-as előny után, "sikerült" egy 4:15-ös etapot összehozni. A következő két játékrész pedig egyenesen értékelhetetlen volt. Sajnálom. Nem tudom mi jár, járt a lányok fejében.