Minden utánpótláscsapat befejezte a szezont, milyen lett az összkép?
- Harmadik éve töltöm be a szakmai igazgatóhelyettesi pozíciót, az eredményeket tekintve most zártuk a legjobb szezont. Kiemelt csapataink közül a Plézer János vezette ifjúsági - és a Kemény Kristóf által dirigált serdülőcsapatunk is a bajnoki aranyért játszott. A döntőket elveszítettük, de én a veszteni szót kerülném is, helyette úgy szoktam fogalmazni: megnyertük az ezüstöket. Menetközben tizennégy csapatosra bővítették a felsőházat, így minden korábbinál komolyabb versenyhelyzet alakult ki. Ennek fényében is ragyogó teljesítmény a két második hely.

És a gyermek korosztály?
- A hatodik helyen végeztek, amit a szezon előtt abszolút aláírtam volna. Monostori Attila keze alatt sokat fejlődött a csapat, a bajnokság második felében meggyőző játékot mutattak, és az élcsapatok ellen is szoros meccseket játszottak.

Jó ezt hallani, főleg ahhoz képest, hogy néhány éve kezdett eltűnni a térképről a Vasas vízilabda utánpótlása…
- Inkább úgy fogalmaznék, az élmezőnyből tünedezett el, de ahogy látható, mostanra visszakerültünk a méltó helyre. A három kiemelt csapat 2-2-6-os helyezési mutatóját sok klub megirigyelné. Ezzel kétségtelenül újra ott vagyunk a legjobbak között.

Mi a helyzet a többi utánpótlás-korosztállyal?
- Az alsóházi csapatainknál lehet némi hiányérzet: Dodog Szabolcs csapata nem szerepelt jól az ifi bajnokságban, de tegyük hozzá, ők voltak a legfiatalabbak a mezőnyben. Gyakorlatilag a serdülőkkel álltak ki, a saját bajnokságukban ugyanezek a srácok már erős középcsapatnak számítottak. A gyerekeknél Székely András együttese számára egy ponton múlt a dobogós helyezés, ami szép eredmény.

Nagy hír volt az is, hogy a Vasas nyerte az OB II-es bajnokságot. Ebben is volt „némi” szerepe az utánpótlásunknak…
- Bizony, az OB II hivatalosan nem utánpótlás, de fiatalokkal játszottunk. Gyakorlatilag az ifistáink szerepeltek, Burián Gergőt és Bencz Rolfot kivéve, akik azért nem játszhattak, mert OB I-es kerettagok. A csapat így is utcahosszal nyerte a harmadosztályt, amivel feljutott az OB I/B-be. Annyira meggyőző teljesítményt nyújtottak, hogy a végén már szinte izgulni sem kellett, maximális dicséret illet mindenkit.  Fontos, hogy ebben a bajnokságban felnőttek ellen pólózhattak a fiataljaink, meg is látszott a fejlődés.

A 2016/17-es ifjúsági csapat

Eddig csak a számszerű eredményekről ejtettünk szót, de ennél is fontosabb, hogy a Vasas felnőtt csapat mennyit profitál az utánpótlásból. Ezen a téren milyen volt a szezon?
- A felnőtt csapatban kevesebben mutatkoztak be, de ez nagyban összefügg az OB II-es bajnoksággal, hiszen ennek a megnyerését határoztuk meg prioritásként, így az ifistáink nagy része nem játszhatott az OB I-ben. Helyettük a serdülőcsapat legjobbjai csatlakoztak egy-egy meccs erejéig a felnőtt kerethez.  Többekben látok potenciált, hogy a következő években bekerüljenek az első csapatba, és nem csak epizódszereplőként, hanem olyan fontos láncszemként, mint amilyenné például Burián Gergő vált.

Mi az, amiben a Vasasnál extrát kapnak az utánpótlásban pallérozódó játékosok?
- Az elmúlt három év során a klub központi vezetésétől mindent megkaptunk, néha még többet is annál, amit kértünk. Ezzel igyekeztünk élni, gondolok itt az egyéni képzésekre, amelyből Mátéfalvy Csaba és Takács Bálint mellett én is aktívan kivettem a részemet. A külföldi edzőtáborokra is nagy hangsúlyt fektetünk, elsősorban a szerb-horvát vonalon: az elmúlt szezonban jártunk Zágrábban, Rijekában, Splitben, Újvidéken és Belgrádban is a különböző csapatainkkal. És persze elfogult vagyok, de úgy érzem, a mi edzői karunk a legjobb Magyarországon, mind a szakmai felkészültség, mind a motiváltság terén. Végül, de nem utolsósorban a szülőket is kiemelném, hiszen a mindennapokban rengeteget segítenek, akár logisztikai, akár egyéb szervezési feladatokban.

Normál esetben most további jó munkát, hasonlóan sikeres folytatást kívánnék, mégse teszem, hiszen távozik az utánpótlás éléről, a pozíciót már meg is hirdette a Vasas SC. Mi áll ennek a hátterében?
- Őszintén szólva, jól is esett, hogy az állás meghirdetése után több értetlenkedő telefont kaptam. Az elmúlt három évben két lovat ültem meg egy fenékkel, az utánpótlás vezetése mellett aktívan játszottam a felnőtt csapatban. A közelmúltban pedig kaptam egy olyan lehetőséget a sport világán kívülről, amellyel szerettem volna élni. Ennek a részletei még nem publikusak, de érthető módon egy harmadik „ló” már túl sok lett volna. Végül a klubvezetéssel úgy döntöttünk, hogy az aktív játékosi státuszomat őrzöm meg, az utánpótlás élén pedig új ember kap lehetőséget. Továbbra sem leszek messze a fiataloktól, és bízom benne, hogy a Vasas családon belül sikerül megtalálni az utódomat: bárki is lesz az illető, tőlem minden segítséget megkap majd.

Jenkei Dániel