A szezon előtt azt mondta, a fiatal, feltörekvő játékosok és a Vasashoz igazoló rutinosabb játékosok – kiegészülve a légiósokkal – jó és egészséges, eredményes „elegyet” alkothatnak majd. Így történt? – kérdeztük Földi Lászlót.

Bizonyos szempontból igen, hiszen teljesítettük a magunk elé kitűzött célt, bejutottunk a legjobb nyolc közé. Talán az támasztja alá, hogy ebben a szezonban több volt a csapatban, hogy mindezt nemcsak mi gondoltuk így a szezon derekán már, hanem mások is. Sokáig szépen alakult minden, aztán különböző nehézségek miatt nem tudtunk még előrébb lépni, pedig erre meglett volna az esélyünk. Úgy érzem, ez egy jó kis csapat és társaság volt, mind a vízben, mind a parton, most ez a nyolcadik helyben mutatkozott meg.

Fotók: Vasas Attila

Melyek voltak a legnagyobb nehézségek, amik közrejátszottak abban, hogy maradtunk a felsőház végén?

Nehéz erről beszélni, és nem is szeretem utólag az okokat boncolgatni, de tény, hogy egyrészt hullámzó volt a teljesítményünk. Nemcsak nálunk volt ez így, hanem a bajnokság minden szereplőjénél, sajnos, nekünk pont a szezon végére jött el egy olyan sérüléssorozat, ami igazából borítékolta, hogy az esélyünk kevesebb az előrébb lépésre. És még így is majdnem sikerült. Két olyan sérülésünk is volt, ami műtéttel végződött, többször is serdülőkorú játékost kellett szerepeltetni a csapatban, akadtak buta kiállítások egy-egy meccsen, szóval a szezon végén a körülmények nem nekünk kedveztek. Azt gondolom viszont, hogy jövőre, amikor a csapat gerince megmarad, és nem leszünk ennyire szerencsétlenek, reális lehet az előrelépés.

Gyorsan elő is került a következő szezon lehetséges keretének kérdése. Szolgálhatunk-e ezzel kapcsolatban konkrétumokkal?

Annyiban igen, hogy a továbbiakban nem tervezzük külföldi játékos foglalkoztatását a Vasasban. Ennek egyik oka anyagi természetű, a másik pedig a teljesítményre vezethető vissza. Egy jó légiós mindig jól jön, fontos a szerepe, tudjuk, hogy Magyarországon remek játékosok szerepelnek. De most jött el a pillanat, hogy mérlegeljünk, és most így döntöttünk. Légiósainknak voltak jó pillanatai idén, de igazából csak Jesse Koopman játékával lehettem leginkább elégedett. Jövőre a csapat gerince megmarad, a további tervekről akkor érdemes beszélni, ha megvalósulnak, hiszen elég behatárolt a hazai játékospiac.

Viszonylag hamar eldőlt, függetlenül a később kötelezően behúzandó mérkőzésektől, hogy ott leszünk a nyolc között. Nem töltötte el ez a csapatot elégedettséggel?

Megfordítanám a kérdést: mi a jobb, ha korán elérjük a tervünket vagy ha később? Nyilván az értékét mutatja a csapatnak, hogy egy jó széria után erőt demonstrálva biztosította a helyét a felsőházban. A fontos meccseket nagy többségben behúztuk a szezon elején, egygólos bajnokikat nyertünk, kétségtelen, hogy az alapszakasz végén a játékosokban előjöhet egy kis koncentrációvesztés, de én ezt az edzéseken nem tapasztaltam. A mezőny közepe nagyon kiegyenlített, és igazság szerint okozott egy kis törést a csapatnak, hogy december 5-től több mint egy hónapot nem játszottunk bajnokit. Ez egy fordulópont volt, amikor döntéshelyzetben voltam magam is, végül úgy döntöttem, hogy egy picivel több szabadságot adok a játékosoknak, hogy majd a bajnokság végét jobban bírják. Lehetett volna más megoldást is választani, de senki nem tudja megmondani, az jobb lett volna-e.

A középszakaszban és a rájátszásban azért voltak biztató pillanatok is, a sérülések ellenére.

Igen, ezek is azt támasztják alá, hogy ez a csapat megérdemelt volna egy előkelőbb helyezést, ha a körülmények máshogyan alakulnak. A későbbi 5. helyezett Miskolcot egyedül mi vertük meg hazai pályájukon az 5-8. helyezett csapatok közül, a BVSC elleni döntetlenben még az is benne volt, hogy nyerünk, illetve a Szeged elleni második mérkőzésen is nagyon közel álltunk hozzá, hogy kiharcoljuk a harmadik mérkőzést, holott akkor már nagyon sok alapember nem állt a rendelkezésre. Persze, ezek az eredmények nem véletlenek, ha például egy számunkra meghatározó bekk kikerül a csapatból, az egész csapat védekezése felborul, olyan játékosokat kell szerepeltetni, akik eredendően nem bekkek. Kényszermegoldások kísérték a szezon végét, ebben kellett lavírozni.

Az első csapatban két stabilabb fiatal játékos erősödött meg idén: Burián Gergely és Bencz Rolf. Bennük megvan a potenciál, hogy stabil OB I-es játékosok legyenek?

Abszolút, nagyon örülök, hogy egyre több lehetőséget tudtam nekik adni, és ők ezzel éltek. Nyilván ott állnak a küszöbön, hogy stabilizálják magukat az OB I-ben, ne feledjük, még ifjúsági korúak. Az elhivatottság, a sok munka, a megfelelő hozzáállás mind kell ahhoz, hogy még előrébb lépjenek. Jó érzés, hogy szépen jönnek ki az utánpótlásból a fiatalok, örülök, hogy a klubban értékes munka folyik. A fiatalokkal kapcsolatban muszáj elmondanom, hogy a szezon végén a szövetség szabályrendszere miatt nem tudtam lehetőséget adni még több ifistának az első csapatnál. OB II-es csapatunk versenyben van az OB I/B-be jutásért, amit nagyon szeretnénk elérni. A szabályok szerint nem játszhat az OB II-ben olyan játékos, aki első osztályú mérkőzésen szerepelt. Márpedig az ificsapat magja játszik az OB II-ben, és a Ferencvárossal a rájátszásért folytatott harcban, illetve a majdani rájátszásban sem szerettem volna kellemetlen helyzetbe hozni a társaságot. Reméljük, hogy a playoffban majd sikerül kivívni az OB I/B-be jutást, erre egy hármas torna során lesz lehetőség, Egerben, Szegeden és Tatabányán kell helytállni. Szerettünk volna rendezni mi is, de végül erre nem nyílt lehetőség.

Idén másodszor alkalmazták a 16 csapatos, kettéosztott bajnoki rendszert. Mit gondol erről a lebonyolításról? Például ennek okán idén nem rendeztek Honvéd-Vasas bajnokit.

Mi mindent megtettünk azért, hogy legyen Vasas-Honvéd meccs. A Honvédnak most nem sikerült a nyolc közé jutás, de nem sokon múlott számukra sem. A legfőbb kérdés az, hogy szükség van-e egyáltalán 16 csapatra az OB I-ben. Én úgy érzem, nincs, bár tudom, hogy ha egy csapat elveszíteni az első osztályú tagságát, sokkal rosszabb anyagi lehetőségek közé kerülne, illetve a fiatalok számára a jövőkép sem lenne vonzó. A szakmaiság miatt mégis azt mondom, sok a 16 csapat, a játékosok nem kapnak elég pihenőt, rendkívül sűrű a szezon. A középcsapatok, ahol nincs feltétlenül minden poszton több azonos képességű játékos, nem bírják azonos színvonalon ezt a terhelést, ami az utánpótláskorú játékosoknak további mérkőzésekkel, ifi- vagy serdülő-bajnokikkal, Komjádi-kupa mérkőzésekkel egészül ki. De az 1-4. helyezett csapatok helyzete sem egyszerű ebben a lebonyolításban, amikor egy szezonban 50-60 meccset kell játszani. Náluk ott a nemzetközi kupa és a válogatott játékosok terhelése. Azt se feledjük el, hogy kevesebb csapatnál a hozzánk érkező légiósok is a minőség irányába tolódnának el. Kevesebb lenne az olyan légiós, akit akár a szezon közben el kell küldeni a teljesítménye okán. Szerencsére azért ilyen a Vasasban nem fordult elő.

2004 óta irányítja a Vasast, a következő szezonban is így lesz ez. Mi a fő motiváció, megint sikerül lendületet vennie az új kihívásokhoz?

Igen, ugyanis úgy érzem, hogy ezzel a csapattal, amelynek a gerince megmarad, el tudunk érni egy ideinél jobb eredményt. Ebben a szezonban nagyon egymásra rakódtak a nehézségek, nem hiszem, hogy ez még egyszer előfordulna. Szeretném, szeretnénk megmutatni, hogy többre képes a társaság.

Hol játszik majd a Vasas a következő szezonban?

Ezt még nem tudjuk megmondani, ennél most az a nehezebb kérdés, hogy a felkészülést hol kezdjük el. A világbajnokság és az augusztusi masters világbajnokság miatt az uszodák a nyáron foglaltak lesznek, pedig nyolc-tíz héttel a szezon kezdete, azaz a szeptember végi Magyar Kupa-selejtező előtt el kell kezdeni a közvetlen felkészülést. Igyekszünk majd minél hamarabb kialakítani a forgatókönyvet.