Kezdjük a legszembetűnőbb jelenséggel! A Fáy utcában járva azt látjuk, hogy rohamos ütemben halad az Illovszky-stadion bontása.
Valóban minden a terveink szerint zajlik, a fedett lelátók bontása megtörtént, a székeket, korlátokat eltávolítottuk, hetek óta pedig már a betonlelátók széttörése zajlik. Az utóbbi törmelékét később az új stadion alapzatában hasznosítjuk; ez egyrészt környezetbarát megoldás, másrészt így az új stadionban is kicsit tovább él a múlt. Fontos ez a szimbolikus rész is, ahogyan a búcsúmérkőzés, és az is az volt, hogy mindenki hazavihetett egy emléket a régi stadionból. A következő látványos fázis a világítótestek lebontása, illetve a lelátók alatti töltés elszállítása lesz. Továbbra is tarthatónak látszik, hogy február második felére befejeződjék a bontás, és március végén megkezdődjön az építkezés.

Az ünnepek előtt a Magyar Közlönyben megjelent, hogy az anyaegyesület további forrásokat kap a létesítményfejlesztéseire.
A kormány kiemelten kezeli a nagy hagyományokra és eredményességre büszke fővárosi klubokat, ennek nyomán 2015 végén született az a kormánydöntés, hogy -  kezdeményezésünket támogatva - átfogó létesítményfejlesztési program valósulhat meg a Vasasnál. Ennek kapcsán tavaly novemberben ismét hosszabban egyeztettem miniszterelnök úrral, akinek vázoltam az addig lezajlott előkészítő folyamatokat és bemutattam a már elkészült terveket. Ez alapozta meg az újabb pozitív határozatot.

Ezek szerint nem kell feltétlenül pártpolitikusnak állnia egy sikeres klub élén.
Reálisan nézve biztosan előny, ha egy sportvezető a mindenkori kormányzó párt tagja, hiszen sokkal többször nyílik alkalma az érdekérvényesítésre. De a mi példánkból is látszik, hogy nem ez az egyetlen út. Én személy szerint nagyon korrekt munkakapcsolatot ápolok a miniszterelnök úrral, ami elsősorban annak köszönhető, hogy objektíven értékeli a munkámat és a klub teljesítményét.

Ha szinte bármit kérhetnek, akkor miért csak ötezer férőhelyes lesz az új Illovszky-stadion?
Mivel a stadion nem piaci alapon épül, és nem is tartható fenn ekképpen, megfelelő mértékletességgel kell bánnunk a támogatással. Persze labdarúgóink mostani eredményességét látva, és bízva a jövőbeni sikereikben, meg tudom érteni azokat a szurkolókat, akik ennél nagyobb stadiont szeretnének. Viszont az elmúlt évtizedeket és a jelenlegi nézőszámokat - akár az ingyenes Fáy utcai búcsúmeccsét - figyelembe véve az ötezres kapacitás a realitás. Most az a legfontosabb, hogy a hosszú és alapos előkészítő fázist követően a stadion minél hamarabb, legkésőbb a 2018/19-es évad kezdetére megépüljön. Utána pedig érjük el azt, hogy minden meccsünkön telt ház legyen, a szurkolók kétharmada pedig éves bérletet vásároljon. Ha ez megtörténik, és kinőjük a stadiont, akkor majd gondolkozhatunk az átalakításon.

Említette korábban, hogy minél vasasosabb stadiont szeretnének. Ezt hogyan kell elképzelni?
Véleményem szerint egy önmagában is tekintélyt parancsoló stadion nagyjából húszezres befogadóképességnél kezdődik. Nekünk azzal kell megadnunk a stadionunk különlegességét, hogy minél érzékletesebben és kreatívabban jelenítjük meg a klub hagyományait. Ebben a munkában többen is szerepet kapnak; nagy kihívásról, különleges folyamatról beszélünk. Ezen felül szeretnénk minél szélesebb körben bevonni a tágabb értelemben vett Vasas-családot is, akár a szektorok névadásánál, akár a korábbi piros-kék relikviák összegyűjtésénél.

A labdarúgásnál maradva: az év vége felé némi feszültségről lehetett hallani ön és Jámbor János között…
Nem titkolom, hogy már korábban is voltak olyan szituációk, amelyeket eltérően láttunk és kezeltünk. Egyszerűen más személyiségek vagyunk. A mostani esetben szerencsétlennek tartottam, hogy egy belső egyeztetés részletei idő előtt nyilvánosságra kerültek. A legfontosabb viszont az, hogy - a korábbiakhoz hasonlóan - ezúttal is meg tudtunk egyezni, hiszen mindketten a Vasas érdekeit tartjuk elsődlegesnek. Ennek eredményeként a Jámbor úr érdekeltségébe tartozó cég átvette a Vasas Futball Kft. tulajdonrészének 99 százalékát az anyaegyesülettől, az erről szóló megállapodást még az ünnepek előtt aláírtuk. Mindez hosszú távon garantálja az első csapat működését és a finanszírozást.

Más téma: a kormány hiába kényezteti el a magyar sportot, mégis nap mint nap olvasni különböző vitákról, személyeskedésekről a sport világában. Erről mi a véleménye? 
A közvéleményen keresztüli üzengetés legfeljebb abban az esetben lehet hatékony, ha már nem marad más eszköz, de a nyilvánosság bevonása többségükben félre viszi a vitákat, és visszafordíthatatlan ellentéteket szül. A sportban dolgozók felelőssége: ha már ennyire jó dolgunk van, akkor azzal próbáljunk élni és nem visszaélni. Ez nem jelenti azt, hogy helytelen, ha valaki véleményt vagy akár kritikát fogalmaz meg, sőt szerintem a konstruktív vita elengedhetetlen a fejlődéshez. Kétségtelenül nehéz erre megfelelő fórumot találni, ám a különböző közgyűlések zavarba ejtően egysíkúvá váltak, minimális esetben nyilvánítanak véleményt a résztvevők. Ezen feltétlenül változtatni kell, ezért is tartózkodtam a Magyar Olimpiai Bizottság legutóbbi közgyűlésén az alapszabály módosításakor.

Ugyanakkor azt látjuk, hogy egyre több elégedetlen sportoló áll ki a nyilvánosság elé, talán éppen azért, mert a saját érdekeiket előtérbe helyező vezetőket látnak maguk előtt.
A sportolók kulcsszerepe megkérdőjelezhetetlen, elsősorban rajtuk és az őket felkészítő szakembereken múlnak a sportsikerek. Minden szempontból honorálni kell őket, hiszen – néha az egészségüket is kockáztatva - emberfeletti munkát fejtenek ki egy-egy kiemelkedő eredmény eléréséért. Ezt persze önmagukért is teszik, de ne felejtsük el, hogy növelik az ország elismertségét, és - ami talán még ennél is fontosabb - rengeteg fiatalt ösztönöznek a sportolásra. Kétségtelen azonban a sportszervezeti háttér fontossága is; az üzlet kirakatában a legszebb ruhát látjuk, de közben a háttérben rengetegen dolgoznak azon, hogy a kiállított produktum megfelelően mutasson. Mindenkit meg kell becsülni, de fontos, hogy az érintettek a saját területükön, a maguk feladatánál maradjanak. Nem tartom szerencsésnek, ha a sportolók szabják a feltételeket, ahogyan azt sem, ha a vezetőket kizárólag személyes ambícióik vezérlik, pláne úgy, hogy nincs mögöttük objektív teljesítmény.

Mi a véleménye a budapesti olimpia megrendezésének lehetőségéről?
Ha csak a sport szempontjából nézzük – márpedig nekem innen kell közelítenem –, akkor nem lehet kérdés a rendkívül pozitív hatás. Családommal az 1980-as évek elején több évig éltem Barcelonában, így utóbb pontosan láttam, hogy az 1992-es olimpia megrendezése milyen kedvező hatással volt a városra és általában a spanyol sportra. Az országban több sportág is ugrásszerű fejlődésnek indult, és olyan eredményeket produkált, amire korábban nem is volt esély.  A spanyol vízilabda kezdetben édesapám közreműködésével vált nemzetközileg versenyképessé, azóta viszont már főleg ottani szakemberek segítségével tartozik az elithez. Erről jut eszembe: a budapesti olimpia a magyar szakemberhiányt is orvosolni tudná, beteljesítve azt a folyamatot, amely a Testnevelési Egyetem vezetésének elgondolása szerint kezdődött.

Kifejtené ezt bővebben?
A pozitív változásoktól függetlenül a mai sport legnagyobb problémáinak egyike a megfelelő vezetők és szakemberek hiánya. Ez mindenekelőtt abból ered, hogy a rendszerváltás utáni évtizedekben nem volt megfelelő mértékű sportfinanszírozás, így a sportvezetők, szakemberek többsége másod- vagy harmadállásban tevékenykedett. Az önképzésre és a szakemberek fejlesztésére pedig nem maradt elég idő, pénz és energia.

A Vasas 2016-os teljesítményén ez egyáltalán nem látszott. A tavalyi volt az ön legjobb éve klubelnökként?
Az elmúlt tizennégy esztendőből sok szép pillanatot, nagy sikert fel tudok sorolni, de 2016-ban tényleg minden összejött. A fantasztikus olimpia és paralimpia ismét jól csengő márkává tette a klubot, nagyot nőtt a Vasas presztízse, és ehhez természetesen a labdarúgócsapat remek szereplése is nagyban hozzájárult. Csodálatos élmény volt ezt az időszakot megélni, biztos, hogy velem együtt sokáig - talán örökre - emlegeti majd 2016-ot a Vasas-család.