DVSC-DEAC – Vasas 3–0 (3–0)
Debrecen, zárt kapuk mögött.
Vezette: Lovas (Kormány II G., Kulcsár J.)
DVSC II: Szécsi G. – Kuti, Albert I., Böszörményi, Engel – Gál M., Kiso – Birtalan (Angyal, 79.), Sl. Bouadla (Kovács M., 88.), Ferenczi J. – Szécsi M. (Bereczki D., 90.).
Edző: Szalánczi Tamás
Vasas: Szatmári – Ferkó Á., Lucas, Nikolov, Katona – Simek (André Luís, 61.), Reidan (Mundi, 61.), Thiago, Deyvison (Kovács D., 74.) – Szilágyi, Bobô.
Vezetőedző: Szapor Gábor
Gólszerző: Böszörményi (10.), Szécsi M. 2 (34., 40.)
Sárga lap: Engel (69.) ill.: Lucas (19.), Ferkó Á. (33.), Thiago (62.)
Rossz tréfának tűnt, amikor a szünetben 3-0-s DEAC vezetés állt a debreceni egyetemi stadion eredményjelző tábláján. Pedig ez volt a szomorú igazság, hiába játszottunk fölényben az első félidőben, a Debrecen második csapata minden apró hibánkat kihasználta, és így tetemes előnyre tett szert.
A támadósorunkba legalább négy Deyvison kellett volna, hiszen a brazil támadónk volt az egyetlen a mérkőzés elején, aki gyakorlatilag azt csinált a védőkkel, amit akart. A lövései azonban neki sem sikerültek, pedig próbálkozott serényen. Rajta kívül azonban nem volt átütőerő a csapat játékában, így pedig még komolyabb helyzeteket sem tudtunk kialakítani.
Közben hátul pedig jött a hidegzuhany: a 12. percben Szatmári bizonytalankodott egy szögletnél, a debreceniek játékos teljesen üresen fejelhetett a kapunkba. A DEAC innentől kontrajátékra rendezkedett be, amit meglehetősen jól csináltak. Egy-egy szépen kijátszott támadás végén Szécsi a 34., majd a 41. percben is a kapunkba talált.
A helyzet kezdett reménytelenné válni, ráadásul még szerencsénk sem volt, a szünet előtt Thiago húszméteres lövése a felső kapufán csattant.
A második félidőre a DEAC teljesen érthető módon visszaállt saját térfelére, így sokáig még annyi sanszunk sem volt, mint korábban. Negyedórát kellett arra várni, hogy egy kicsit felpörögjön a játékunk. Andrés Luis és Mundi beállásával gyorsabbá vált a csapat, így bő tíz percig nyomás alá tudtuk helyezni a hazai kaput. Ennek következménye egy Bobô kapufa lett, ami után a kispadunk gólt reklamált, de valljuk be, nem ezen múlt a találkozó végkimenetele.
Az utolsó negyedórában úgy tűnt, már a piros-kékben futballozó játékosaink is beletörődtek a vereségbe, veszélytelen távoli lövésekre futotta csak az erőnkből. A 3-0-s vereséget felfoghatjuk egy kijózanító pofonként is az elmúlt hetek sikerei után, de az is biztos, hogy jövő hétvégére fel kell állni ebből az ütésből, ha továbbra is ott szeretnénk maradni a táblázat elején.
