Életének 87. évében elhunyt Berendy Pál, a Vasas történetének legsikeresebb labdarúgója.
Szerda reggel érkezett a hír a családtól: 86 éves korában örökre elaludt Berendy Pál.
Mai szemmel felfoghatatlan eredménysor az övé, amelyet a Vasas labdarúgójaként magáénak tudhatott, kis túlzással nem volt olyan jelentős piros-kék futballsiker, amelynek ne lett volna részese.
Ötször volt bajnok a Vasassal: 1957-ben, 1961-ben, 1962-ben, 1965-ben és 1966-ban, de Illovszky Rudolf segítőjeként még az 1977-es elsőséghez is volt köze, így aztán valamennyi vasasos bajnoki diadalt magáénak mondhatta.
A teljesség igénye nélkül emellett egyszer nyert Magyar Kupát, négyszer Közép-európai-Kupát, de ott volt a BEK-elődöntős csapatban, és kapitányként ő emelhette fel - ha egyedül elbírta volna - Chilében a Hexagonál-trófeát is.
Nyugodtan kimondhatjuk, az eredményeit tekintve ő a Vasas valaha volt legsikeresebb labdarúgója.
Bár eleinte csatárként is játszott, kőkemény védőként vonult be a köztudatba, 382 NB I-es és 24 válogatott mérkőzés fűződik a pályafutásához.
Ahogy utaltunk rá, játékospályafutását követően edzőként is megfordult a Vasasban, így aztán egész élete összefonódott klubunkkal, nem véletlen, hogy Berendy Pál a Vasas SC életműdíját is megkapta.
A búcsú fájó, az viszont szívetmelengető, hogy július 5-én még ott tudott lenni a Vasas családdal az új Illovszky-stadion ünnepélyes átadóján, ahol megnézhette többek között a stadion aulájában kiállított cipőjét és a róla elnevezett szektort. Így aztán saját szemével láthatta, hogy örök lenyomatot hagyott a Vasas életében...
Berendy Pált a Vasas Sport Club saját halottjának tekinti.
Pali bácsi, nyugodjon békében!
Mindenben benne volt. A piros-kékek első MNK-diadalában (a Budai II, Kocsis, Machos, Puskás, Czibor csatársorral kivonuló Honvéd ellen 1955-ben). Az első Közép-európai Kupa-győzelemben (a "rapid" 9:2-vel 1956-ban). Az első bajnoki címben (1957-ben). Az első elődöntős BEK-szereplésben (a sorozatban ötször nyertes Real Madriddal szemben 1958-ban). Az első egész évados bajnoki sikerben (1961-ben).
Csak a válogatottban nem volt benne.
Mármint 1960. október 31-től nem. Harmincadikán még játszott Brüsszelben, a belga–magyar találkozón (2:1), aztán soha többé nem hívták. Hogy miért nem, az rejtély.
Kikophatatlan volt.
Csak a nemzeti együttesből maradt ki. Ez azért is megfejthetetlen, mert 1966-ban előfordult, hogy hét Vasas-labdarúgó sorakozott a válogatott kezdő tizenegyében. Rendben, akkor már a harmincnegyediket taposta. De, mondjuk, hatvankettőben?
Amikor szintén bajnok és KK-győztes volt. (A Közép-európai Kupát 1956 és 1965 között négyszer emelte fel.) A válogatott hatvanegy decemberi dél-amerikai túrájára elutazott Szentmihályi, Mészöly, Bundzsák, Machos, Farkas. A tizenhetes keret csaknem az ötöde Angyalföldről került ki. Majd a hatvankettes vb-re és a hatvannégyes Eb-re elment Szentmihályi, Ihász, Mészöly, Sárosi, Farkas. Berendy, aki a címeres mezben 24-szer futballozott Bozsik, Bundzsák vagy Szojka oldalán, nem, nem és nem kellett már.
Balfedezetként, majd úgynevezett beállósként vált etalonná, de első három évében csatárt játszott a Vasasban. A piros-kék együttesben 1952. február 23-án, a Gellérrel, Börzseivel, Lantossal, Kovács Imrével, Zakariással, Sándor „Csikarral”, Hidegkutival kiálló Bástya (MTK) elleni 2:0-lal mutatkozott be – Illovszky Rudolfot váltotta a második félidőben –, majd 1955. március 20-án, a Csepelen elért győzelem alkalmával kötött ki a 6-os számú dressznél. Annyira ragaszkodott a 6-oshoz, hogy a "szigetvárosban" 6:1, majd NB I-es búcsúja során – 1967. november 26-án a Diósgyőr ellen – 6:2 volt az eredmény.
Tizenöt esztendőt nyomott le a Vasasban. Mármint labdarúgóként, mert utána edzőként még évtizedeket töltött a Fáy utcában, és – Illovszky Rudolf segítőjeként – részese volt a Vasas hatodik bajnoki címének is. Ő a Fáy utca Mario Zagallója. A brazil legenda kétszer játékosként, kétszer szaktanácsadóként, egyszer szövetségi kapitányként segítette vb-aranyéremhez hazája éppen ötszörös világbajnok válogatottját. Berendy pedig a Vasas valamennyi NB I-es diadalából kivette a részét. (Mondom, mindenben benne volt.)
Az állhatatosság és a klubszeretet mintaképeként, a becsületes futballista prototípusaként emlegették. Emberfogóként megkeserítette a világ megannyi nagy centerének életét, de egyetlen egy sem panaszkodott rá, sőt mindannyian a legnagyobb tisztelet hangján beszéltek róla. Mivel testőrként jobb volt, mint Frank Farmer, azaz Kevin Costner, a Real Madrid megpróbálta kikezdeni klubhűségét. Miután a BEK-elődöntő 2-0-ás visszavágóján nem engedte, hogy a Népstadionból Di Stefánia legyen, a királyi gárda szerződtetni próbálta, méghozzá „puskási” összegért, de nemet mondott. Így a hatvanas években – a madridi Santamaria, Berendy helyett – az angyalföldi Mészöly, Berendy lett az állandó középső védőkettős.
Nem csupán a futballcsukája, a Hexagonal Kupa is ott virít a vitrinek egyikében az új Illovszky stadionban. Az volt az utolsó trófea, amelyet a Botondnak becézett játékos magasra tartott (barátai kis segítségével). Ám a Santiagóban elnyert lovasszobor nem csupán a győzelem szimbóluma.
Jelképe annak is, hogy a halhatatlan Berendy Pál mindannyiunkat felemelt.
